Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Morvay Gyula: Kiszáradt ember a nyárban
— Két éves rozsból főztem, — mondja Tóbi. — Semmi más nincs benne? — kételkedett Erázmus. — Egy kis lúgkövet tettem bele, de hiszen azt mindég tettem bele, hogy lehessen érezni, hogy iszik az ember. Érzik, hogy isznak, úgy^e? — A ménkő, aki ibelédvág, te átkozott Tóbi. Behh ... de büdös... Kazlakba, sopákba mentek széjjel az emberek, ott okádtak, ott jajgattak hasukra. Még reggel is hialaványan mentek kii a földekre. Káposztás István gyereke szaladt át Erázmus'hoz, annak zörget és éré ébredt fel. — Erazmus bácsi, keljen fel! — No? — Döglődik a ló, segítsen, mert csak édesanya van otthon. Erázmus álmosan nekiindult. Vette a kendermécset, kabátja alá tette és ment. Kápo'sztáséknál fent voltak, az istállóban gyertya égett. A ló ott feküdt a ganajos szalmán. — Semmi ez a gyertya, hozzanak rendes lámpát — mondta Erázmus. — Elvitte az uram. Elment búcsúra és azt mondta, hogy viharlámpát csinál a kis lámpásból. Erázmus ránézett az asszonyra, aki nem ment el búcsúra. Egy szoknya volt rajta, inge sárga foltjai kilátszottak alóla. Púpos hasa mindent távol tartott arcától: gyereket vár Káposztásné. Nagy hasával ott szuszogott, ott jajgatott a ló fölött. Erázmus felverte a lovat, de az csak reszketett. Felállt, nekidőlt a jászolnak és csak tovább reszketett. —' Büdös ez az istálló, — mondta Erázmus. — Majd én kivezetem őt a jó levegőre. Mért nem szellőztetik az istállót? El is oldozta a kötőféket, ki is akarta vezetni! a lovat, de az térdreroskadt. Nagy nehezen csak felsegítette öt Erázmus, továbbvezette az udvaron lévő ga-
