Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-10-01 / 8. szám - Morvay Gyula: Kiszáradt ember a nyárban
— Énekeljetek, hogy el ne aludjunk! A lányok mindjárt rá is kezdték. A legények folytatták, de az öregebbek is utánuk dúdolták: Bakony erdő gyászban van, Bakony erdő gyászban van, Rózsa Sándor fogva van, Rózsa Sándor fogva van Ezt a nótát szerették legjobban, ezt énekelték legtöbb helyen, mert ennek sok versszaka volt: egész élettörténetét elénekelték. De mikor elén ékelték, akkor szinte maguk előtt látták Rózsa Sándor alakját, amint inni megy: még csütörtökön délbe, vígan ment a pincébe ... Minden mozzanatot megénekeltek ebben a verses énekben. Benne volt: a szerető, az édesanya, a szegénylegény minden sors-történése. Édesanyja utána: Sándor fiam, jöjj vissza, Sándor fiaim, jöjj vissza. De a legény csak visszaénekelt anyjának: Édesanyám nem lehet, kis kocsmába elmegyek, verekedést kell tennem, verekedést kell tennem. Mikor elénekelték, akkor tovább dúdoltak, végül egészen elcsendesedtek, csak néha szóltak egymáshoz. Nótázni sem lehet mindég. Mikor már nincs szó, nincs gondolat, akkor jön a nóta. Málnás Teréz szólt csendesen: — No, majd meglátom, hiogy mi lesz a libákkal ebben az éviben. Senki sem fűzte tovább ezt a mondatot. Mert a toll