Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Duka Z. Norbert Dr.: A nemzeti érzelem

kiválasztottak — fognak dolgozni, harcolni és önmagukat emésztve sikertelenül vívni, mert a tömegek nem követik.

A cselekvés rúgója, kitartó buzdítója és ami zilált viszonyainkban a legfontosabb, helyes mértéke az érzelem.

L e I k e s e d é s nélkül a z i n d u I1 á s o ik holtan s z ü *

e t n e k és újra -új r a f e I r á z ó é I - m é int y e k n é 1 k ü J a I e g t i s z t á ib b belátás é s a I e g s z i I á r d a b b a k a. r »a t i s idővel zátonyra f u t.

Az értelemnek nem szabad háttérbe szorulnia, mert csak a tervszerű, okos munka és a józan, világos belátás vezethet célhoz. Délibábkergetők és ködevők összetört tagokkal hullanak vissza a földre. De az érzelem éleszt, táplál és az ész éle s p en g é j én biizt o s kézzel vezet végig.

Igaz, nekünk a kisebbségben, nehéz. Kevés az alkalom az érzelemre és hányszor nem lehet és nem szabad érezni. A politikai élet érzelméből ki vagyunk ragadva. Egy-egy választási siker híre, egy-egy kis eredmény és sok-sok szomorúság. Részben magunk vagyunk az okai. A mást kizárók, önmagunkban üdvözítők és egymással acsarkodók elárulják az érzelmet, az egység és osztatlanság erejét. Azt hiszem, Henlein választógyűlése a 100.000 résztvevővel felejthetetlen élmény maradt a jelenlevőknek.

De van nekünk is saját birodalmunk: a kultúra és művészet birodalma. A magyar vers, a magyar beszéd csengése a színpadon, a magyar zene édes hangzása. A múltból annyi kincsünk maradt, annyival ajándékoz meg a tőlünk elkerült fejlődés és magunk is gyarapodunk. Nem szabad a Zsigárdi gyerekek felejthetetlen előadását, melyen az a néhány elpergett könny többet használt a kisebbségi ifennimáradásnak, mint sok okos, hideg szó, — nem szabad a zenei és színlelő