Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Szalatnai Rezső: Magyar színház Pozsonyban 1936-ban

vak társulat és operaegyüttes, meg a főszezonban is állandóan, többnyire bécsi színészekkel szereplő német színház komoly közönséget nevelnek s a magyar értelmiség és polgári osztály az operát és a német társulat előadásait rendszeresen látogatja. Ennek a közönségnek a szeméoen a júniusi melegben pörkölődő magyar színpad bizony csak Mucsát jelképez. Vendégeket kellene hozni, pesti színművészeket, s akkor Földes Dezső társulata pozsonyi előadásaival komoly nevet vívna ki magának. Miért nem láthattuk az Úr katonáit, a Szent Johannát, a Néma leventét? Miért nem játszott itt a pozsonyi Bulla Elma és Bajor Gizi? Miért csak a limonádé jut nekünk? És még ezenkívül is valami mást kellene tennie. Elő kellene adnia olyan magyar és klasszikus darabokat, melyekre a pozsonyi magyar középiskolák diákjait hivatalosan is el lehetne vinni. Mert gondoljuk meg, hogy itt hovatovább felnő egy nemzedék, melynek lelkületéből hiányzik az a nagy igézetes élmény, amit a művészi becsű magyar színmű jelent. Pozsonyban harmadfélezer magyar középiskolai diák van s ez a nagy és számunkra oly fontos tömeg csak a műkedvelői színpadok jóvoltából lát olykor-olykor népszínművet, vígjátékot vagy egy-egy vallásos tárgyú darabot, de a fordulat óta a kisebbségi magyar színház nem részesítette abban a kiegészítő, az iskolai oktatás* teljessé tevő élményben (épúgy mint más városaink diákságát sem), amit az Ember tragédiájának, a Bánk bánnak, a Csongor és Tündérnek vagy a magyar nyelvű Shakespeare és Moliére-daraboknak előadása jelentene számára. Az egyértelmű operett-malacságok vajmi kétes nevelő hatással vannak. Ez a mulasztás majd évek múlva fog jelentkezni, ha ugyan bizonyos jelekből nem állapíthatjuk meg máris károsságát. A helyesen nevelt diáknak a színpad kitűnő irodalmi kiegészítésül szolgálna s a humanista nevelést is a mai sportőrület helyett előmozdítaná s közvetlenné tehetné. Lám, a pozsonyi németek Lessing előadásaikkal komoly élményt adtak a német gimnázistáknak. Ugyanezt megengedné az iskolai hatóság a magyaroknak is.

A magyar Munkásakadémia, mint mindig, ezidén is rendezett néhány viszonylagosan jó előadást a Földes-társulat keretében. Hangsúlyoznunk kell, mennyire fontos, hogy az ilyen előadások szintén irodalmi értékűek és jó rendezéssel, kitűnő színészekkel menők legyenek. Ezen a területen is mennyit tehetne a jó magyar színpad, ha alakitó hatású tervei, programjai volnának egész szereplésére nézve. A magyar kultúra integritását a munkássággal és a középosztállyal általában a színház érzékeltetheti a legközvetlenebb módon. Nálunk azonban a helyzet fordított: ezeket a ma