Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Szalatnai Rezső: Magyar színház Pozsonyban 1936-ban

gyár élményeket s a művészi ábrázolást és alakítást újabban vidéki iskolás gyermekektől kapja a felnőtt publikum, így kapták a pozsonyiak tavaly a zsigárdiak János vitézét Munka Jenőné lelkes betanításában és ezidén a Lampert Miklós tanító vezette somorjaiak darabját és kórusait s a komáromiak is a somorjaiakat. Mindkét gyermek-együttes szereplése tökéletes sikert jelentett. És szinte szégyent a hivatásos színtársulat számára.

Tudjuk (s ezt beleszámítjuk Földes Dezső működésébe), hogy a magános vállalkozónak a színház vezetésénél elsősorban üzletembernek kell lennie s csak azután művésznek. Tudjuk, hogy a magyar színházak, sem a nyugati, sem a keleti, nem kapnak valami jelentékeny szubvenciót. Ezidén például Földes Dezső és Iván Sándor fejenként 75 ezer Koronát kaptak s azonkívül 10—10 ezer koronát a rádióalapból. Tudjuk, hogy Földes Dezső nemcsak kitűnő színművész (akinek alakításait az egy Érettségiben játszott Dr. Bárányszerepén kívül ezidén nélkülöznünk kellett), hanem kitűnő üzletember is. Azonban tudjuk azt is, hogy rangos művészeti vezetéssel, pesti vendégek szerepeltetésével még üzleti szempontból is csak öregbítené hírnevét egy színtársulat. Helyzetünk, életformánk, társadalmi alakulásunk többet követel az egyéni érdek gyors hajszolásánál: némi áldozatot és komoly rendszeres munkát. A mi színházunknak nevelnie kell, tőzsgyökeres magyar nyelvi élményeket kell nyújtania a gyakorlatban lévő pesti jasszzsargón helyett, hisz honnan hallja a szép magyar szót az ember, ha nem a színművésztől, aki mindig minden népnél a nyelv legtökéletesebb interpretáló művésze és tudója volt. Irodalmi életünknek, íróinknak és kritikusainknak nincs igazi és közvetlen viszonya színházunkkal. Nincs, talán ezért is: drámai irodalmunk. Élményt, gondolatot, eszmét, lelkesedést, hitet rna nem ad a kisebbségi színház az írástudónak. Nem a múzsák helye, ahol azok fellépnek, csak a kijárat, amelyen távoznak a folyosó, mely a színészek hihetetlen szociális helyzetével, a húszkoronák balladáival, a kiszolgáltatottság pletykáival van tele. Megérett a változásra, az új korszakra, kiteljesedésre, mely mindnyájunk leghőbb vágya.