Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Kritika - Egri Viktor: Napnyugati őrjárat

neitöl. Hiszen a való életet nem az érdes felület tükrözi, hanem a szemektől gondosan óvott benső. Ebben a vallomásban van még némi keresettség; sokkal inkább hisszük, hogy útja titkos menekvés, az író csillapíthatatlan, örök nyugtalanságának levezetője.

Bécs enyhülést ad, mosolyt és megértő nyugalmat, halvány előérzetét a Napnyugaton keresett titoknak. A békementő Svájc fölényes fintorokra csábítja és a francia határ újabb mosolyra, melv ezúttal szelidebb és megértőbb. Párisban a régi emlékek vezetik, keresi a boisbeli kis vendéglő ínyenc falatainak régi jóizét, a trafik pletykáit, nézi a kispolgárok, kövér kocsmárosnék, lóhust ebédelő milliomos lompos bennszülöttek életét, — egy mozdulat, egy szemvillanás, egy elejtett szó kell csak, hogv hihetetlen érzékenysége megindítsa a megfigyelések folyamát és a következtetéseket; egy kép kell, hogy újabb és újabb képeket fedezzen fel éber kutató ösztöne. Egész irásművészetének titka ez a páratlan képzettársító készség, mely embereket, katedrálisokat, utcákat, parkokat, könyveket és képtárakat, de politikai és társadalmi berendezéseket is kísérteties biztonsággal állít elénk. Ez az asszociáló stílus az ifjan elhúnyt prágai Franz Kaffkát, a modern európai irásművésze*nek egyik legnagyobb mesterét juttatja eszünkbe és egyúttal Karéi Capeket, Kaffka mesteri cseh tanítványát.

Minden Márai megfigyelésben van valami látomásszerű, amely az élményt különös, viliódzó színekbe meríti. Az élmény közben el is torzul, de lényege sohasem sikkad el. Ez a lényeg sokszor a rezignáció keserű levében pácolódik. Márai a világ legkultúráltabb részében jár felfedező úton, Párist és Londont százszor megírták előtte és ő mégis új árnyalatot talál; felfedez, mintha tikkadt viláaú dzsungelben vágna friss csapást. Kövek, emberek, fonákságok és emberi vonatkozások konok felfedezője. Ami egészen új vonás nála, olykor mintha meghatódna, de siet aztán fricskázással és okos humorral elkendőzni megilietődöttségét.

Az utazásnak mélyebb rezüméje: a napnyugaton még él a pascali szellem, még él a szabadság vágya is és a kielégületlen, megnyirbált jogú, rezignációba temetkező középeurópai ember nosztalgiával tekint Napnyugat felé, ahol emberek élnek, akik nem tudnak másként lélekzeni, mint a szabadság levegőjében.

Egri Viktor