Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Kritika - Egri Viktor: Kolumbusz Szlovenszkón

KOLUMBUSZ SZLOVENSZKÓN.

A pozsonyi Eos-kiadóvállalat idén tavasszal egy testes kötetet adott ki „Columbus in dér S I óva kei" címmel. írója, L. W. Rochowanski, egy jótollú újságíró, már a könyv alaphangját elhibázta azzal, hogy a valóság rovására kedélyeskedik. Aki felfedezni akar, attól megköveteljük a tudományos felkészültséget, a módszeres kutatást és az író tollán múlik, tudja-e könnyedén, érdekfeszítően, lebilincselően közölni legsúlyosabb mondanivalóját. A szerző helyenként szerencsésen el is találja ezt a könnyed közlést formát, a divatos útirajz hangjával él, tagadhatatlanul sok ismerettel és helyszíni szemlélet alapján végzi „felfedező" útját, azonban egészében ennek a kolumbuszi utazgatásnak képe kielégítetlenül hagy.

Két szempont vezet bennünket Rochowanski könyve megítélésénél. Az első az, vájjon a német olvasó, akinek ez a könyv íródott, mennyit kap Szlovenszkó leikéből, mi az, amit Pozsony és Szlovenszkó kincseiből a szerző idegen számára felfedezni tudott? A másik, nem kevésbbé lényeges szempont: a gazdag tartalomból mi az, ami a magyarság kultúrájára, nyelvére, múltjára és mai kisebbségi szerepére vonatkozik? Hogyan látja a külföldi szerző e tekintélyes népdarab szerepét, hogyan mutat be bennünket e propaganda könyvben az idegen olvasónak?

Rochowanski Szlovenszkót csodás öreg parasztládához hasonlítja, mely tele van drágaságokkal, mondákkal és dalokkal, táncos vidámsággal és síró kísértetekkel, képekkel és virágokkal, faragványokkal és szallagokkal, — telve élettel' és évszázadok terhével. A bőség oly dús, hogy egy könyvbe bele sem fér és a csillapíthatatlan étvágyú olvasó könynyen hiányokat fedezhet fel. Rokonszenves vonás, bár nem mentség, hogy a szerző ezekre a hiányokra maga utal, amelyet nem annyira a tájékozatlan német olvasó, mint e földdarabnak magyar szülöttje tart túlontúl szembetűnőnek. A legnagyobb hiba ott van, hogy nem lehet Szlovenszkót, mint Balkánt vagy ázsiai országot felfedezni, nem lehet műemlékei, népművészete, története, irodalmi és politikai múltja mellett fölényesen elmenni. Nem lehet egy rangot jelentő könyvben, melynek pazar külső kiállítása felkelti a legnagyobb érdeklődést, kávét és bécsi patkót, bort dicsérni bécsi kedélyeskedéssel és anekdoták fűszerével felhígítani a tartalmat ott, ahol elmélyedni és tudományos felkészültséggel, módszeresen kutatni, felfedezni kellene.

A szerző mellett szól, hogy tud helvénvalóan lelkesedni, így elismerésreméltó figyelemmel kiséri a szlovák népmű