Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Duka Z. Norbert Dr.: A nemzet fejlődése

természetes, de öntudatlan megnyilvánulás, ahogy Dózsa csak magyarul beszélő parasztjai nem lehettek mások, mint magyarok, vagy elmosódó: Mária Terézia nápolyi követe, aki Mezzofanti bíboros magyarnyelvű üdvözlő beszédére németül kijelentette, hogy nem érti. A nemzet viszont az öntudatra-ébredésénél kezdődik és nem közös keretben zajló káoszt jelent, hanem a hajtóerőt az egyöntetűség felé, harmóniát. így a XVIII. század végétől jelentkezik a nemzet. A német romantika és a francia forradalom kikristályosító hatására.3) Első formái az első életviszonylatok, melyeken áthatolt: a nyelv és a kultúra. Nálunk Bessenyei és köre, Dugonics Etelkája, a Peleskei nótárius és az irodalmi nyelv megteremtése, Kazinczy és azi ortológok harca jelzik útját. Nemzeti Irodalom volt már azelőtt is: Zrínyi izoláltsága, a kuruckor németellenessége, de tárgya negatív volt: harc a török, harc a német ellen és ezért nem is tudta konstruktív fejlődésnek az alapját megvetni. Múltat adott a XVIII. század vége óta egyenesen felfelé törő vonalnak, a nemzet, mint konstruktív erő fejlődésének. A kultúra és a nyelv alapjából szerves, összefüggő hajtásban nőtt! a mindinkább terebélyesedő fa, gyökereit a múlt gyönyörű fikciója, a romanticizmus, Vörösmarty, Kisfaludy, Czuczor és Horváth költészetén gazdagodó forrása öntözte. Az egy földrajzi helyen, hasonló körülmények között és egymásnak alárendelt tagozódásban élő elemeket namzeti múlttá avatta. Ebben igaza is volt. Ha olyan múlt nem is létezett, amilyet szárnyaló álmaiban maga elé varázsolt, a varázsképnek egyes vonásai tényleg elmúlt idők dokumentumai és a jelennek a gyökerei voltak. A szintézis fikció volt. Ahogy a kacagányos, páncélos lovagok tömegében saját korbeli felfogásuknak a tükörképét látták. De minden eleme igaz volt. Hisz azt mutatta, amiből a nemzet született. A magyar romantika nagy alakjai mindazt megfestették, ami a nemzet múltjához hozzátartozott. Ök csak ott tévedtek, hogy a nemzet, úgy ahogy ők elképzelték, még nem létezett előttük, hogy a jelenből múltat akartak csinálni, pedig épen fordítva volt. A múlt költői fikciójával új jelen