Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-09-01 / 7. szám - Duka Z. Norbert Dr.: A nemzet fejlődése
nek vetették el magvait. A nemzetnek ezen első korában csak a nyelv és kultúra hajolt meg előtte, hatalmi és szociális aszpirációi még nem voltak. Köre szűk volt: a privilégizált osztályok. 2. Petőfit és Aranyt egy kalap alá szokta venni a skatulyázó irodalomtörténet; a kalapot népies iránynak nevezi. Pedig épen akkor, ha nemzettörténelmi szempontból nézzük őket, nagy különbségekre bukkanunk. Petőfi a harcos, kiszélesítő, nivellizált nemzet lantosa. Az ő zsenialitása megálmodta azt a nemzetet, mely felé most újból törtetünk. A szociálisan nivellizált, kultúrában egységes, egységében öntudatos, konstruktív erőt jelentő nemzetet. Arany szemlélődő, szociálisan széttagolt jelenséget látott meg, a népi művészet szépségeit felismerte, bőségesen merített belőlük, de a nép objektum volt a szemében: a polgári kultúra kényeztetett kedvence, de gyermek, melyet vezetni kell és nem lehet a nemzeti alany felelős helyére feljuttatni. 1848-ban tényleg úgy látszott, hogy az irodalom hatása alatt egyrehangolt, gazdaságilag egyformán elnyomott nemzet gyönyörű egységben már akkor megvalósítja a nemzet ideális, minden életviszonylatra érvényes létét. De az általános történelmi fejlődés megfojtotta ezt a lehetőségét. A liberalizmus elferdítette a teljességre törekvést és a nemzetet. Kártékony államfelfogásával a hatalom hamis kritériumát lopta a nemzet jellemzőinek a körébe4) és így egyszerre két helytelen irányban ferdítette el a nemzet lényegét. Körét alaptalanul fejlesztette ki az államnemzet keretébe; a másnyelvű, máskultúrájú, más múltú, de egy államhatalom alá tartozó polgárokra és úgy máig tartó, szomorú küzdelmek magvát vetette el ilymódon. Ugyanekkor azonban elszegényítette a nemzetet tartalmában — jobban mondva fenti felfogása értelmében kénytelen volt őt lényeges elemeitől megfosztani: a szociális nivellizálás, a gazdasági egység, az oszitálytalan kultúra lehetőségétől. A nemzeti lét külső összetartó kapcsának helytelenül tartotta a hatalmat és épolyan hibásan belső, összekötő erőnek csupán a nyelvet és érzelmet (Eötvös id. műve: „A nemzetiség nem
