Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-09-01 / 7. szám - Duka Z. Norbert Dr.: A nemzet fejlődése

jában meg nem nivellizálta, fikció volt a közös múlt, az el­lentétek egy foglalatba olvasztása. Mikor a nemzet már több életviszonylaton áthatolt, csak részben volt szükség a fikcióra, volt már ténylegesen homogén tradíció és akkor,, midőn a nemzet életét minden viszonylatában közös ideg­központ mozgatja, a közös múlt tényleges lesz, a fikciók szükségét önnön diadala megemésztette. A mai fejlődés a teljesség felé dübörög, súlyos, de biz­tos léptekkel. A nemzet, mint olyan, fokozatosan magáévá teszi az egyéni élet minden viszonylatát és szociális, gaz­dasági nivellizálásra törekszik. Világnézet lesz. Határa csak ott kezdődik, ahol szellemi alkotásai az örökérvényes, idő­től és helytől független mesgyékre lépnek: a nemzeti mű­vészet, a nemzeti tudomány és nemzet vallási élete rnaga^ sabb, nemzetek felett álló kategóriákba olvadnak. I. A történelmi fejlődés eszmei fázisai: 1. Ormos Ede adatokban bővelkedő könyvében2) azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mennyiben lehet szó a magyar történelem egyes időiben, a törzsrendszertől kezdve nap­jainkig a nemzetről. A történeti materializmus szemszögé­ből nézve odajut, hogy a magyar oligarchia elnyomta min­den időben a nemzet lehetőségét. Szerintem nemcsak az egyoldalú szemszög, de maga a problémafelvetés: közép­korban nemzetet keresni, meddő, épúgy mint mindazoké, akik a XVIII. század előtt nemzet után kutatnak. Módszerük olyan, mint azé, aki tyúkpecsenyét akar, de nem tyúkot vásárol, hanem tojást és várja, amíg kikel. Mikor pedig nem bújik ki belőle a várvavárt állatocska, a tojást eszi meg a bentfogialt tyúk illúziójával. A nemzet fogalma az újkori fejlődés oly magasfokú terméke, hogy patriarkális, rendi rendszerekbe bele nem illeszthető. Addig csak faj­ról, népről és rendekről beszélhetünk, a nemzet múltjáról, de nem nemzetről. Hisz ez az állapot magába foglalja a nemzet későbbi lényegének minden elemét, de nem har­monikusan, hanem épen ellentétekben (latin nyelv — magyar nyelv, humanista — népi kultúra, államhatalom alanyai és tárgyai). Az öntudatos meggyőződés pedig hiányzik. Vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom