Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Palotai Boris: Isten ölében

komód épp aznap váltódott fel cipőre, lakbérre, egy véka krumplira, más eladnivaló nem is akadt a lakásban, mert a bútorokat tönkrerúgták a gyerekek — mi lesz aztán? Jaj, csak tartson ez a kis élelem, minél tovább tartson, a csodát ki kell bőjtöJni, különben... — mondd anyu, lehet manapság éhenhalni? — kérdi váratlanul a húga, koravén 14 éves gyereklány, aki mindég kimondja a sompolygó gondolatokat, elébevég a korcs dadogásoknak bátran, szemérmetlenül, a fiatalság kíméletlen nyíltságával... Igen, aznap találkozott Jankóval, hogy is volt csak?

Smutnyné, a háziasszony üzent fel érte, hogy jöjjön csak le a kisasszony, valami kézimunkát adna neki, ha ugyan ért hozzá, mert nagyon kényes az ízlése és csak az egészen pontos, rendes munkát fogadja el... dehát gondolta, most összeszedi magát, úgy-e kedves? — A papát nyugdíjazták? Még mindig nem kapják rendszeresen a nyugdíjat? Borzasztó!!! Hát arról lenne szó, tud-e szépen slingélni?... Azt a szőllőfürtős miliőt ő csinálta, amit a múltkor mamácskánái látott? Na, az nagyon mutatós! — Itt az öcsém ugyanis ... Gyere csak Jankó! — Ján Dudik — iBa'bó Ágnes kiasszony. Jankót most nevezték ki Nizny^Medvedre igazgatónak. Tudja, az Agrárbank igazgatója lett, gyönyörű pozíció ilyen fiatal embernek! Hát berendezett magának egy szép lakást, mért éljen mint egy kutya idegen küszöbökön, ha van módja hozzá, hogy a sajátjában legyen?! Kéne neki egy pár terítőcske, futó, párna, hiába, nem mutat az a sok finom bútor, ha nincs a lakásban kézimunka! Gondoltam, a kisaszszony csinálna neki, egész olcsón persze, hisz azért nem megy a boltba, mert ott megnyúzzák az embert. Neki meg jól jön az a pár korona amit keres, de milyen jól!

Csippentett a szemével, mint aki tudja mit mond, és már rakta is ki elébe az ízetlen, rikitószínű pamu