Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Féja Géza irodalmi szemléje

tak s betelten sütkéreznek az emlékek és a mindennapi kenyér kicsinyke melegéiben. A kicsépelt kalászt nagyszerűen megörökítette Reményi. Különben az író eszközei igen egyszerűek, de éppen ez teszi regényét dokumentummá. A magyar sors világtörténetét új kötettel gyarapította.

TERSÁNSZKY J. JENŐ ÚJ KÖNYVEI.

Tersánszky új regénye látszólag szakított Kakuk Marcival, kivel egész sereg regényen s regénykén keresztül találkoztunk, anélkül, hogy figyelmünk és érdeklődésünk egy pillanatra is ellenkadt volna, hiszen Tersánszky a „figura" köré egyedülálló bőséggel oda építette egész világát. Tersánszky világa! Társadalomalattinak szokás nevezni, holott úgy vagyunk vele, mint a sízihültig telt hordóval, tehát >a nedvek fölöslege tör ki s csurog lefelé. Tersánszky éppen azt mutatta meg, hogy a romlás, a züllés figurái mennyire az adott társadalom édes gyermekei, csakhogy ők meztelenül s fenntartások nélkül, kurjantva s hencegve mutogatják mindazt, amit a társadalom civilizációval, szeméremmel s ál szeménemmel eltakargat. Vagyis: az ő tekergői amolyan jó és gonosz tudásának fájáról szakadt csípős ízű gyümölcsök, sokkal többet viselnek és hirdetnek, mint gondoljuk s gondolják ...

Új regényében („Legenda a nyúlpaprikásrói"), mint már említettem, csak látszólag szakít Kakuk Marcival. Gazsi, a falusi csavargó legalább is unokatestvére Kakuk Marcinak. Csakhogy: Gazsi szociális sorsában sokkal kötöttebb és szánandóbb lény. Marcinak kinyílott a határ: városok, falvak, csavargások, Gazsi ellenben beszorult egy faluba, mint a szú a fába. A figura tehát szociális vonatkozásban nagyon elmélyült, szociális börtönbe zárt Kakuk Marci szepeg s didereg előttünk. S az író? Az író eddig, mintha füttyös jópajtásként tekergeti volna Marci oldalán. De mi történik