Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Féja Géza irodalmi szemléje
véle Gazsi oldala mellett? Hát egészen vallásos ihlet csap ki belőle: legendát ír. A szegény csavargóból, kinek éhségeit és betegségeit olyan páratlan művészettel írta meg' Tersánszky, Assziiszii Ferenc lesz,mezei dicsfény öleli körül a fejét s bevonul a biztos kenyér falusi birodalmába. Tersánszky ismét egészen sajátságosán szépet ajándékozott a magyar irodalomnak. Másik könyve a „Kakuk Marci szerencséje" novellagyűjtemény. Vagy inkább vázlatkönyvnek nevezhetjük. Tersánszky valamikor nagy novellákat írt. Új gyűjteménye azonban inkább kísérletezés, új utak, új epikai szövevények villantása és keresése. HEVESI ANDRÁS: PÁRISI NÖ. Hevesi regénye végre megjelent. Már évek óta közöl belőle részleteket, s mindenképen döntő fontosságú jelentkezésnek szánta. S hogy így egyben előttünk van, elmondhatjuk róla mindazt, amit eddig is elmondhattunk Hevesiről. Dicsérhetjük fegyelmezett, gondosan csiszolt stílusát, őszinteségét, mélybe fúró kísérleteinek páratlan hevességét, elandalodhatunk egyes jól sikerült részleteinél, s végiül is gyógyíthatatlan hiányérzettel tesszük le a könyvet. Az író az összes másodrangú írói kellékeknek elsőrangúan, sőt: az elsőrangúságnál is inkább birtokában van. Viszont valami mégis hiányzik a könyvből. Nem véletlen, hogy legjobb figurájának lélékzésén folyton Dosztojevszkijillatot érzünk. Valami hiányzik, az ösztönnek s a szellemnek az a páratlan és utánozhatatlan együttműködése, ami az alkotás előfeltétele. Hevesiben hol a csodagyereket érezzük, hol az akarnoikot. Márai írja legújabb könyvében, hogy csinálni valamit nem nagy dolog, de valaminek „lenni", ez az emberi teremtés csúcspontja. Hevesinek megártott Márai. Regénye küszködés, hogy duzzadt, zavaros, zilált én