Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Féja Géza irodalmi szemléje
FÉJA GÉZA IRODALMI SZEMLÉJE. REMÉNYI JÓZSEF ÚJ REGÉNYE. A szlovenszkói származású s Amerikában élő regényíró már feldolgozta a kivándorlók napjainak futását. Kísérletei hamar feledésbe hullottak s kénytelenek voltunk, vigasztalásul, első regényére, a még honi élményekből táplálkozó lírai regényre gondolni. Reményi Amerika nagy-nagy szürkeségét írta állandóan s valahogyan bele is veszett ebbe a szürkeségbe. A vállalt méreteket sehogyan sem tudta betölteni. Új regénye azonban, a „Szerelmesek voltak", nagy fejlődésről beszél. A „szürkeség" egy kis foltját örökíti meg, egy kis éllet darabkára összpontosítja figyelmét s írói-emberi részvétét, nagyítólencsét helyez föléje s egyszerre szemünkbe tűnnek a látszólagos egyszínűség vérfoltjai. A kivándorló sors reménytelenségét így még senki sem mutatta meg. Két magyar házaspár éldegél a „régi helyzet" romjaiból. Gyermekeik: egy fiú s egy leány, szerelmesek. A két öreg családfenntartó lassanként felőrlődik. A fiatalokat pedig elkapja a mai amerikai élet kereke. Apáik kiharcoltak bizonyos életszínvonalat, a honi napszámosénál emberibbet, s halálukig némileg meg is őrizték. De már nem tudják utódaiknak átadni. A fiatalok batyu s útravaló nélkül kerülnek a világba: a luimpenproletáriátus és a gangsztervilág őrlő kerekei közé. Holott még mindketten európaiak, valami primitív, de tiszta szentimentális morált hoztak magukkal, mely sorvadásra Ítélt növény a mai Amerikában. Nagykátai szerelmi történetet játszanak s a kapitalizmus és a gangsztervilág ítél felettük. A két öregasszony marad életben, a két igénytelen, szívós fa. Megélnek az emlékek mérsékelt nedveiből, az „odú", a kis otthon megóvja őket Amerika életének maró savjaitól. Szültek, tápláltak, neveltek, kiszikkad
