Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Kowarik Sándor: Vallás és nemzet
tagságunkat az Istenakarata szerinti tökélyre emelni, de keresztyénségünket is csak akkor, ha teljesen és igazán nemzeti." Külön kérdést képez a zsidóság nemzeti megítélése. Erre itt ki nem térhetek, csak utalok azokra a nehézségekre, melyek például Ungár Jób dr. kassai előadásának vitája alkalmával felmerültek. Mi itt speciálisan a keresztyénségnek és a magyar nemzetnek a viszonyával kívánunk foglalkozni és idézzük Széchenyi szavait: „Végre meg leszünk abban győződve, hogy a keresztény vallás zavartalan forrásán megtisztult erkölcsi jó, ma legegészségesb, mint leghosszabb életidőt ígérő feneke a nemzetiségnek. S hogy hazánk akkor lesz boldog, ha ily felemelkedett nemzeti szellem éleszti földeinket, melynek felébredésére úgy volna kötelességünk magunkat ösztönzeni, mint Darius pohárnoka neki minden nap azt jelenté komoly figyelemmel: Király, emlékezzél a görögökről! — így mi emlékezzünk nemzetiségünkről." Amint pedig Köberle találóan mondja: „A keresztfán az egész világ felett kimondott istenítéletnek az elismerése nem romlása a népnek, hanem megmenekülése." A keresztyénség a gyakorlatban csak vallásfelekezetek alakjában jelentkezik. A legfontosabb kérdés most már az: vájjon van-e a keresztyénségnek közös programja, mely a vallásfelekezeteket közös munkára hívja általános keresztyéni és közös nemzeti alapon? A keresztyén felekezetek, az ú. n. katolikus és az ú. n. evangélikus egyházak külön utakon, más, össze nem egyeztethető felfogással lélekkel, módszerekkel harcolnak ugyan, de céljuk egy: a Jézus Krisztussal való közösség. A keresztyénség egyetemességének tudata napjainkban vallásfelekezeteink mindig szélesebb és szélesebb rétegeinél hódít tért. Karner Károly dr. magyar evangélikus teológiai tanár írja: „A felekezetek feladata, hogy építsék Isten egyházának a falait. Egyik egyház szervezete sem azonos Krisztus egyháza isteni rendjével, avval az egyházzal, amelyen a pokol kapui sem vesznek diadalmas" Teljesen igaza van Pfeiffer Miklós dr. kassai kanonoknak, mikor azt mondja, hogy a szellemi harc élvonala nincs a
