Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-06-01 / 6. szám - Borsody István: A nemzetiségi jog és a magyar kisebbség
A nagy francia forradalom a szabadság eszméjével váltotta meg a tömeget és az emberi méltóság hirdetésével adott neki jogokat. Az emberi jogok birtokosa individuum lett, egyéni szabadsággal és egyéni jogokkal. De a szabadság eszméje egyaránt jelent civilizációt és kultúrát is. Az ember a sötét tömegéletből az egyéni1 fejlődés világosságába lépett; az emberi fölszabadulás a szellem fölszabadításával járt: a műveltség, a kultúra terjedésével. A művelődés pedig a nemzeti nyelv és kultúra emelkedését jelentette. így a szabadság: a nyelv és kultúra révén a nemzeti fejlődést indította meg. A szabadság gondolata emberi és nemzeti gondolat volt. Ezért az emberi jogokkal egyidejűleg születik meg a nacionalizmus csírája is és a nemzetiségi jog. Mert az emberi jogihoz hozzá tartozik a nemzetiségi jog: a nemzetiség joga a leg emberibb jog, amit senkitől se lehet elvenni, mert éppolyan természetes, mint maga az élet. — A francia forradalom szabadság-ideológiája tisztán fölfogta a nemzetiség jelentőségét, mikor a nyelvet és kultúráját szentté avatta és eltulajdonítihatatlan jogokká emelte. A francia forradalom nemzetiségi jogának koncepciója annyira ideális volt, hogy a XIX. század agresszív nacionalizmusánál nem találhatott megértésre. Sőt a világháborút befejező békeszerződések se tudtak fölemelkedni a nemzetiségi jogok eredeti lényegéhez, ahogy a francia forradalom ezeket megfogalmazta. A francia forradalmi ideológia szerint a nemzetiségi jogok szükségszerűen kollektiv jogok; a nemzet miint összesség és egység egyazon természetes jogokat élvez, akár az egyes ember. A békeszerződések a liberális alkotmányok szellemében csak egyes emberek jogairól emlékeznek meg, így a nemzetiségi jog is csak individuális jognak számít. Hogy mit jelent ez, arről Rádl Emanuel „Válka Cechű s Nemei" c. művében ezeket írja: „A nemzetiségi jog
