Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Kritika - Zetelaky Sebestyén: "Hiúság vására" - Róma, 1936. febr. végén

erőszakolt kifejezéseket, tartalmatlan hasonlatokat eredményez.

Sellyéi József könyve nem regény, hanem igazságra törekvő, helyenkint mélyen találó dokumentuma a kor falujának, a paraszti élet embertelen életkörülményeinek. Mint ilyen egy darab kultúrdokumentum és történelem egyszerre. A szlovenszkói magyar irodalomban feltétlenül pluszt jelent, mert a sáros, nehéz falusi földek levegőjét hozza oda, ahol eddig bizony sokszor a papirosirodalom szúette,, fonnyadt illatát éreztük.

A könyvet a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság adta ki.

Kovács Endre.

„HIÚSÁG VÁSÁRA" — Róma, 1936. febr. végén.

Az estély egyik rendezőjének társaságában érkezem. Csak végigpillantok a ragyogóan kivilágított termen s rögtön megállapítom, hogy a sajtó előkészítő munkája nem volt túlzott: káprázatosán elegáns, előkelő, internacionális társaság gyűlt össze. Különösen festői, szinte álarcosbál jelleget kölcsönöz az összejövetelnek az, hogy az urak legnagyobbrésze díszegyenruhában, a hölgyek pedig nemzeti viseletben jelentek meg. De természetesen bármilyen ragyogóan tarka is a társaság képe, a társalgás hangja diszkrét, halk, a magasabb arisztokrata és diplomáciai körök megszokott letompított hangja. (A szolgálatkész rendező átnyújtja a vendégek névsorát, ahol tényleg nem egy ágasbogas korona, és különösen sok magas katonai méltóság szerepel).

Ismerős arcot nem igen látok s ezért hálás vagyok, mikor a tapintatos rendező kis tájékoztatóba fog. Valóságos kronik skandalőz"-zel kezdi. Megtudom az éjfekete szemű, egy japán generálissal flörtölő hindu szépségnek (egy pillanatra le nem veszik egymásról a szemüket) romantikus történetét. Urának, egy dúsgazdag maharadzsának társaságában érkezett Rómába. Itt annyira megtetszett egy exotikumokért bolonduló olasz hercegnek, hogy a nagylelkű hindu végül is lemondott a szép odaliszkról és nélküle utazott vissza Indiába. S ami a legjobb benne, a herceg még most is annyira félti, hogy ide is csak hosszas rábeszélés után engedte el a szép ex-kegyencnőt. (S mintha a herceg féltékenységének volna némi alapja ...)