Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Kritika - Kovács Endre: Sellyei József: Elfogyott a föld alóla
sorsa és mégis: nincs az a sivár hely, ahol ki ne virítana egy kis virág, ha akármilyen csenevész is. Sellyéi nem lát virágot. Nem tudni, így kívánta-e az írói program avagy az író tényleg nem lát a paraszt életében egyebet ökölbeszorított harcnál, verekedésnél, életundornál... A regény cselekvénye röviden egy falu élete, mely alól •elvész a talaj s vele a lakosság kenyere. Egyedül a pap földje tartalmaz agyagot s a föld nyomorult páriái már arra gondolnak, hogy fel kellene gyújtani a falut. Az olvasó tragédiák szelét érzi, de az irói igazmondás győz a szerzőben, elejti a drámai fonalat és rátér a falu életének mozaikjára. A falu aztán később mégis kigyullad s az élet megy tovább nyomorúságos útján. A könyvben vannak megragadó részek. Egy darab paraszti valóság lélekzik körülöttünk, ha egy kissé sötét is az író látása. A kenyérre, szerelemre éhes paraszti sorsvalóság néha megdöbbentő erővel ragadja meg az olvasót. Bizonyos, hogy nem csupán a szerző érdeme, hogy ilyen kemény és földszagú képek jutottak a tollára. A valóság itt nem unalmas kopírozás. hanem torkonragadó tény, mely felett nem tekinthet el közönyösen a szem. Sellyéi könyvéről mint irodalmi alkotásról aligha beszélhetünk. Az őszinteség itt olyan messzire megy, hogy a szerző néven nevezi az embereit. Alakításnak, kompoziciós törekvésnek halvány nyoma sincs benne. Az alakok nincsenek kirajzolva, jellemzésről szó sem lehet, a Sellyéi parasztjai többé-kevésbbé mind egyformák. Az állandó paraszti jellemvonások: a hetykeség, a paraszti sors felett való tépelődés, a vad birtok- és szerelemféltés és a mordályégető, gyilkos hevülés ugyanolyan kasírozottá teszi parasztjait, mint ahogy az idealizáló parasztszemlélet is sematizált paraszttipusokat teremtett. Aki a paraszti lélek Individuális vonásait szeretné megismerni, az hiába fordul Sellyéihez. Külön kell írni Sellyéi nyelvéről. Paraszti, majdnem monoton nyelvezet ez, mely nem igen hasonlít a modern népies írók stílusához. A legtöbb köze még Barta Lajos stílusához van. A Sötét Ujj különös paraszti párbeszédei hathattak Sellyéire. Helyenkint sikerül teljesen egyszerűnek lennie, de gyakran áttör az elbeszélés folyamatosságán a magyarázó, a tudálékos hang, mely sérti az olvasót. A baloldali irodalomtudosók receptje, mely szerint az írónak nemcsak elbeszélőnek, hanem egyben szociológusnak, közgazdásznak, is kell lennie, itt átüt a józan életszemléleten és
