Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Kritika - Kovács Endre: Sellyei József: Elfogyott a föld alóla

kaja, aki nem értheti úgy a mesterséget, mint egy rutinírozott író.

Sellyéi József ebben a kérdésben nyilván más álláspontot váll, mint az ifjú Kassák mert regényében többször is és félreérthetetlen módon az olvasó tudomására adja, hogy a sorok írója paraszt, aki benne él mindabban, amit könyvében leír.

Ha Sellyéi regénye néhány évvel ezelőtt jelenik meg, egész biztosan nagy feltűnést kelt nemcsak Szlovenszkón, hanem a magyarországi irodalmi életben is. Az új népiesség, a valóságirodalom divatjának korában egy Sellyéinek már a neve és a csalogató tudat, hogy itt egy paraszt, tehát a falusi élet kultúrától nem terhelt, tisztafejű megfigyelője ad jelentést a kor eseményeiről, reklámként hatottak. Sellyéi irodalmi jelentkezése tulajdonképen még abba a korba esik, amikor az irodalmi mű megítélésénél a kritikusok és olvasók egy része nem az illető mű esztétikai értékét, ember- és társadalom ábrázoló képességét tették a mérlegre, hanem a mindennapi valóság tökéletes rögzítését követelték. Egészben véve azt mondhatjuk, hogy a magyar irodalomkritika ma már túlhaladta ezt az álláspontot s legutoljára éppen onnan, ahol ez az egyoldalú kritikai elv a leghangosabban érvényesült, tehát az u. n. baloldali irodalom részéről érte súlyos támadás Kassák Lajos tollából a valóságirodalom barátait.

Sellyéi József regénye ennek a valóságfeltáró és leleplező irodalmi iránynak a szülöttje. Az iró nem is akart könyvével többet, mint egy falu életén keresztül megismertetni az olvasót a falusi élettel. A regény tulajdonképen nem is regény, inkább mozaikokból van összeállítva s a cselekvőn’/ is hiányzik belőle. Meglátszik rajta, hogy a szerző nem is akart regényt írni, nála nem a műfaj volt a fontos, mint inkább az, hogy lehetőleg minél őszintébben beszélhessen a falu sorsáról. A szerző, ha nem is sikerült mindent elmondania, mégis csak sok motívummal járult hozzá a falu képének megalkotásához. Milyennek látja Sellyéi a falut? Kegyetlen harc folyik itt a létért, az élet örömtelen és tele van nyomasztó gondokkal. A paraszt napjai felőrlődnek a napi kenyérért folytatott küzdelemben. Üres és lehangoló ez az élet és Sellyéi egy tollvonással sem igyekszik enyhíteni a kép sötétségén. Sőt mintha szántszándékkal túlozni akarna, egyik sivár jelenetet a másik mellé rak, ami által végül is az ellenkező eredményt éri el, mint amit akart. Elhisszük, hogy a falusi élet csakugyan telve van meg nem oldott problémákkal, tragédiákkal fülledt a parasztember