Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Incze Béla: Kisebbségi életünk alakulása
amíg nem azt érzi, hogy a rajta esett sérelem nem nemzetén, de az emberen esett sérelem, amíg a szívében a bosszú egy atomja ég, amíg megtorlásra gondol az elnyomó nemzettel szemben, nincs joga jogért kiáltania. Kisebbségi életünk adta ezt a megősmerést s csakis innen a kisebbségi életből indulhat útjára az a szellem, amely uralkodó nemzetek életének sohasem lehet terméke. Elindulhat az a megősmerés, amely tulajdon szenvedésünk kohójában tisztúlt meggyőződéssé, hogy bárhol is élnek nemzeti vagy faji kisebbségek, azoknak nyelvét és kultúráját bántani nem szabad s az egyén vagy nemzet, amely ahoz hozzányúl, az emberiség ellen vétkezik. Egy dolog van, minél fontosabb nép életében nem lehet s ez magának a népnek élete s a nép maga testből és szellemből áll. Minden tett, amely egy nép testi vagy szellemi életét veszélyezteti, minden tett, amely egyik nép érdekében bármely másik nép életét veszélyezteti, elitétendő. A kisebbségek számára ezen a megősmerésen keresztül csak egy út nyílhat: a béke útja, de ez nem jelent sem megadást, sem tétlenséget, hanem mindenkor nyílt kiállást jelent azért a meggyőződésért, amelyet sorsunktól kaptunk s örökös harcot követel a szellem fegyvereivel.. ★ Végig vizsgáltam minden ellenmondást, amely gondolkodásom utján felötölhetett. Feltettem a kérdést, miért a magyar kultúra és nem egy másik, hiszen a Szvatkó Pál családja és az én családom is azt mutatják, hogy egyik nemzettől a másikhoz, egyik kultúrától a másikhoz könnyen járható utak vezetnek? Miért a nemzethűség, mikor az a mi helyzetünkben csak nehezebb sorsot jelent? Miért nem egy másik nemzet, amelybe beleolvadva anyagi boldogulásunk inkább elképzelhető mint így? Mindenre van példa. „Nemzetek halnak újra kikelnek". Az idő elhantol népeket, a tenger elönt világrészeket s a nagy múlásoktól szegett úton megy lassan az idő egykedvűen tovább. És mégis minden nagy kérdés mellett a ma kérdése a legizgatóbb és minden hatalmas elmúlás fájdalma mellett a mii mai fájdalmunk a leggyötröbb. Adottság a magyarságom és ragaszkodom hozzá, mert hozzám tartozik minden országhatáron, politikán és vérségen túl és kötelességem ragaszkodni hozzá, mert ha feladom bármely külső előnyért is, elősmerem mindazok jogát, akik változtatni akarnak szellemi alkatomon s igenlek
