Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Incze Béla: Kisebbségi életünk alakulása
minden szándékot, amely prokruszteszi ágyba kényszerit lelkeket. Elárulom a kisebbségi embert, bárhol legyen is az és bármilyen nemzetiségű legyen is az. Ha a kiebbégek valóban átérzik helyzetüket, egymás felé kell, hogy nyújtsák kezüket s az erősek szövetsége felett még kell, hogy alakítsák a gyengék szövetségét. Bárhol élő és bármilyen nemzetiségű kisebbségek legyenek is azok, hirdessék együtt, hogy szörnyű bűn egy nép szellemi alkatához hozzányúlni. A kisebbségeknek missziójuk van. Amit tesznek kihat a nagy nemzetek életére és egész Európa életére. Kötelességük hirdetni az elnyomás szörnyűségét, mert ezzel vernek hidat nemzet és nemzet között s nemzetükhöz való hűségük így válik magas ethikai követelménnyé, így válik a nemzethűségük a teljes humánumhoz való hűséggé. Milyen gyakorlati előnyt jelenthet a magyarság számára, a nép számára (amelynek élete mindennél fontosabb) ha az előbb kifejtett szellemi alapon cselekszik? Ha ezt a szellemet a szlovenszkói magyarság közös szellemévé tudjuk tenni, ha e közös szellem községben a tudatos kisebbségi magyarok összes érdekeit össze tudjuk fogni, egymásba tudjuk kapcsolni, ha egységes társadalmi-, gazdasági-, és kultúrszervezetét kitudjuk építeni, ha minden magyar munka a magyarságot gazdagítja, ha minden vásárlásunk a magyarság egészének jelent hasznot s benne marad a kisebbség szervezetében s annak növeli erejét, akkor lesz gyakorlati haszna egy ilyen szellemi tartalommal elindított cselekvésnek. Minden eszme annyit ér, amennyit belőle meg tudunk valósítani s egy nemzet annyit, amennyit tiszta eszmékből megvalósítani képes. A magyarságnak létkérdése kiépíteni ezt a szellemi egységet, célt állítani maga elé s tudatosan a cél irányába dolgozni. Nem akarhatjuk, hogy további életünkben is utunk felősmerése nélkül támolyogjunk, amint ezt eddig tettük, mert életünk bele van fogódzva az utódok hosszú láncán keresztül a messzi jövőbe. Jövőbe mutató és minden esetlegességtől független utat kell hát választanunk, amely ténylegesen a szlovenszkói magyarság érdekeit szolgálja. Politikánk is olyan legyen, hogy céljai összeessenek a megtalált szellemi alapon álló kultúrmunka céljaival, amely ugyanúgy a minden országhatártól é$ fajiságtól elvonatkoztatott nemzetért a szlovenszkói magyarságért, magáért a népért van, amelynek minden egyes tagjában tudatosítani kell, hogy egy szolidáris egység tagja, amely iránt kötelességei vannak. Minden egyes magyar leválása a ma
