Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Féja Géza: A tékozló fiúk

FÉZJA GÉZA:

A TÉKOZLÓ FIÚK

Szabó Dezső eigy idő ófa havonta megjelenő füzetekben mondja el mondanivalóit. Részben régebbi tanulmányait adja, részben a havi termést: cikket, novellát, önéletrajzot, személyi s anyagi ügyeinek fordulatait közli a nyilvánossággal. E „műfajt", a „vegyítést" elszórtan már eddig is gyakorolta, mikor azonban tanítványa, Németh László „Tanú" c. folyóiratában sűrítve kezdte gyakorolni, feltámadt benne erre az apa féltékenysége a fiú iránt s ő is havi füzetet alapított a „nagy kiteregetések" számára. Méltán, mert Némethi László, ha előbb valósította is meg ezt a módszert, lényeg szerint mégis Szabó Dezsőt követte.

Szabó Dezső meg van győződve isteni küldetéséről, akár Buddha, vagy Mohamed, vagy Németh László. Úgy vélik, hogy életük minden vonatkozásában és megnyilatkozásában isteni szikrák pattognak, tehát mérhetetlen bűn volna, ha a közösséget egyetlen szikrának a teremtő tüzétől is megfosztanák. így azután pontosan értesülünk Szabó Dezső magánéletéről, igaz, s ez a nagy enyhítés, hogy egy nagy mesélő ritmikájába oldottam. Németh Lászlónál már más a tálalás, Németh nem mesélő, hanem dühödő megszállott s nem rejti lirodalmi köntösbe fogainak vicsorgását. Nyíltan s kíméletlenül teregeti ki Démusz-komplexumát, s közli barátai feleségének testi állapotát (névszerint megnevezve őket).

Próféták, de mindkettőjükből hiányzik a próféta fölénye. A próféta isteni vihar szokott lenni, mely előtt a kicsiny levelek és a kemény törzsek egyként meghódolnak. Szabó Dezső s Németh László fél-próféták, kik a hiányzó erőt egy sajnálatraméltó lépéssel toldják meg: pletykázó-gyanúsító-hergelő dühödöttséggel. Mindenki belőlük él, mindenki belőlük lop. Tamási