Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Rácz Pál: Testvérharc
— Keljek fel? — kérdezte az apja. — Kelj és eridj... Az ember kotorászni kezdett az asztalon. Megtalálta a gyújtót, világot csinált. Megvakarta a lábaszárát és az asszony ágyálhoz ment. — Majd elküldöm az inast. Az asszony szenvedett. — Küld ... küld, minél hamarabb ... A csizmadia kiszólt a konyhába ahol az inas aludt. — Miska! Kőjj fel! Miska feltápászkodott az ágyban és megkérdezte: — Tessék! — Ne tessékelj, hanem bújj ki és szaladj el Méri néni után . . Mondd neki, hogy siessen.... A kis petróleumlámpa sercegve égett. Tamás összehúzta magát és remegve hallgatott. Nem tudta, ml történik. Ismerte az apját. Zord ember volt. Csaik amióta újból megnősült. Azelőtt ivott. Bánatában ivott, amiért az első felesége meghalt és Tamást itthagyta... Tamás félszemmeil nézett az apja után, aki a kony-, hába ment és tüzet rakott. Vizet tett fel a legjobb fazékban. A mostohája nagyon jajgatott és a Szűz Máriát hívta segítségül. Tamás rágondolt, hogy tegnap is emlegette a Szűzanyát. Amikor őt verte. Apja bejött a konyhából és hozzálépett. — Tamás, kőjj fel! A fiú felült. — Na, gyér! — Hová? — Ne kérdezd, csak gyere. Megkapta a kezét és felrántotta a díványról. Ezt sohase tette még. Mindig szeretettel simogatta meg, ha a mostohája nem látta. Egyszer meg is csókolta, de a mostohája mondott nekii valamit. Kiabálva mondta. Az