Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Dallos István: A halálhír

gette meg, hogy leüti. Ha most valami tragédiát hozna a találkozás, bizonyítani fogja, hogy önvédelemből használta a fegyvert. Nem állíthatja senki, hogy ő kereste ezt a találkozást. Ö elvégezte a kötelességét, amikor leleplezte a csalást, részéről az ügy be van fejezve. A többit a bíróság intézte el... Röviddel ezelőtt még a szerkesztőségben volt, a bárban ismerősökkel találkozott, most a felügyelővel van találkája, Kákái hónapok óta nem került szóba ... s így minden gyanún felül áll. Hozzá képest Kákái egy monstrum, akiiben forr az indulat a két esztendő miatt, a támadó Kákái lesz, neki viszont joga van a védekezésre.

Sohasem hitte volna, hogy az emberi agy milyen gyors munkát képes kifejteni, ha arra szükség van. Pillanatok alatt gondolta át a helyzetet és az eshetőségeket. Ha Kákái ráemeli a kezét, abban a pillanatban rásüti a fegyvert. Arra nyílván nem lesz ideje, hogy előrántsa a revolvert. A kabáton keresztül fogja rásütni, amikor Kákái keze ütésre lendül. Esetleg inkább egy másodperccel később, hogy az ütés érje az arcát. így a támadás kétségtelenül bizonyítva van. Amint Kákái keze lecsap, hirtelen hátra hajol, hogy ne szenvedjen nagy sérülést és az ütés veszítsen erejéből. Ugyanakkor megnyomja a ravaszt... Üjjai közé fogta a fegyvert, felnyomta a biztosítózárt és mutatóujját a ravaszra helyezte.

Kákái változatlan tempóban közeledett feléje, Kovács Bandi is egyenes irányban haladt előre. Olyan nyugalmait erőszakolt magára, mintha egy teljesen ismeretlen férfi felé közeledne, aki mellett úgy szokás elmenni, mintha észre sem venné. Amikor már csak tíz lépés választotta el őket, Kovács Bandi pillantása Kákái arcára tévedt. Megdöbbent és minden nyugalma ellenére keresztülfutott rajta a hideg. Soha nem látott még ilyen eltorzult arcot. Kákái szemei vérben forogtak, s látni lehetett, hogy egész testében remeg ... A távolság egyre rövidült. Már csiak két lépés vá-