Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Dallos István: A halálhír

ért, észrevette, hogy a zsidótemplom felőli mellékuccából betévedt a Főútra Kákái Géza.

Amiikor megpillantotta Kákáit, ellhült benne a vér. Arra gondolt, hogy visszafordul, elkerüli a találkozást, mely végzetes következményekkel járhat. Agyába villant a gondolat, hogy ha ő lenne Káka! helyében, minden józansága ellenére elöntené a dűih. Leghelyesebb lenne, ha elkerülné Kákáit. Ha azonban megfut előle, csak olajat önt a parázsra. Nem fog megfutamodni, jöjjön, aminek jönnie kell. Előbb-»utólbb úgyis szembe kerülnek egymással. Jobb lesz, ha mielőbb túlesik a találkozáson. Rövid bundájának oldalzsebébe süllyesztette a kezét. Újjai hozzáértek a browning hideg vasához. Egyszer kisdiák korában egy dete'ktivregénybein azt olvasta, hogy a revolvert csak egyszer lehiet otthon felejteni. Amióta revolverrel járt, sokszor gondolt arra, hogy a nadrág zsebébe süllyesztett fegyver olyan, mint az elöltöltő mordály. Mire használható állapotba hozható, addigra olyan késő lehet, mintha otthon felejtette volna. A fegyvert télen a bundája külső zsebében viselte, amikor pedig kabát nem volt rajta, a mellény jobboldali alsó zsebében tartotta.

Keze hozzásimult az acélhoz, melynek érintése viszszaadta lelkinyugalmát. Bátran kiegyenesedve folytatta útját. Az ucca néptel en volt, mindössze a takarékpénztár előtt állt egy rendőr.

Kákái hatalmas léptekkel közeledett feléje. Kétségtelen, hogy belém köt, — erősítgette magában Kovács Bandi — .a két évi fegyház ellenszámláját most fogja benyújtani.

Ha fegyvertelenül állna Kákáival szemben, talán öszszerogyna ebben a pillanatban, de a parányi jószág olyan lelkierőt kölcsönzött nekii, hogy nagy biztonságérzetén szinte maga is elcsodálkozott. Pillanatok alatt hónapok eseményeire emlékezett vissza... Kákái már a letartóztatást megelőzőleg többek előtt azzal fényé