Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Dallos István: A halálhír

mutatott. Lefeküdni igazán nem érdemes. Majd a bárban tölti a másfél órát. Két dupla konyáik jót fog tenni.

A lépcsőn vígan futott le. A kapuban nyaka köré csavarta a sált és begombolta rövid, báránybőr béléses bundáját. A bár a közeli mellélkuccában volt. A csípős szélben pillanatok alatt kitisztult az agya és olyan frissnek érezte magát, mintha az éjszakát a puha ágyban töltötte volna. Kovács Bandi mindig ebben az időben határozta el magát arra, hogy megírja élete nagy regényét. Olyan szenzációs aláfestéseket képzelt el regényes életének témájához, hogy biztosra vette a könyv sikerét. A regény voltaképpen kidolgozva rajzott az agyában, csak le kellett volna másolni onnan. Estére azonban lelankadt a regényírási kedv és elült a regényláz. Ebben az időben viszont úgy határozott, hogy nem ír regényt, mert nincs rendes töltőtolla. A regényhez elsősorban töltőtoll kell, néki pedig egy rakáson nincs annyi pénze, hogy egy regényíráshoz megfelelő töltőtollat vegyen. Hitelbe viszont semmit sem vásárol, amíg a főúrnál fennálló tartozása nem nyer kiegyenlítést. A felírt feketék és konyakok száma ijesztően nőtt, Kovács Bandi zsebe viszont állandóan az ürességtől kongott, s így egyelőre nem kellett tartani attól, hogy regényírásra adja a fejét. A bohém Kovács Bandinak semmije sem volt. Még csak egy kifizetett öltönye sem. Idegei azonban voltak. Hihetetlenül fegyelmezett vasiidegei, melyek a legnagyobb veszélyben sem hagyták cserben.

Programszerűen hajtotta fel a két dupla konyakot. A kényelmes ülésen néhányszor alaposan kinyújtózkodott, a haimútartóba nyomorította a cigarettacsutkát és megnézte az óráját. Tíz perc múlva hat. Felíratta a konyakokat és kifelé indult. Sietnie kell, mert hatkor találkozik a detektivfelügyelővel.

Befordult az Általános takarékpénztár palotája mellett és a Főútra került. A hó vígan ropogott a lábai alatt. Keresztülvágott az úttesten és amint a járdához