Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Gútay Alajos: Vigyél valahová (vers)

VIGYÉL VALAHOVÁ.

Óh bűbájos este fonodj belém

S vigyed a lelkem, szénaszagú rét kebelére. Oly jó e kebel, puha mint a bársony És dús életadó, mint fiatal anyák duzzadó emlője.

Óh vigyed, lelkem a Vághoz, hadd lássa Gyermekkori pajtásam kacskaringós Szőke pántlikáját, mint örök utján Sodródik sok megunt életet Hömpölygetve Dél felé.

Mutasd meg a vén holdat, hadd Csurranjon belé ezüst mosolygása, Mint messziről jött üzenet vigyed lelkem a földek titkait kilesni vigyed erdőbe, fák, madarak Virág suttogó imáit sejteni vigyed panaszom a csillagok honába, Hogy átok van itt: emberbe, fűbe, fába! Hogy hiába vannak búza-tengerek, Még mindig éheznek a szegény emberek, Hogy gondok mennek, gondok jönnek, Óh vigyél valahová...! mert A gondok engem is összetörnek.