Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Gútay Alajos: Menj lelkem (vers)
MENJ LELKEM. Oly jól esik most semmit se hallani, A holdat nézem ablakomon át, Az ucca csendes és ez a csend: Mint egy álom betölti a szobát. ...Magam is csendben álmodom... Oly jól esik most semmit se hallani Szivemben mesék, dalok szállnak S érzem, mint hangtalan suhan Különös dallama az álom-világnak. Barangolj, menj én lelkem Ezüst mezőkön, arany hegyeken... Oly jó még hinni a mesének... A dal is szép volt, melyet Anyám mondott felettem, Az élet is szép, de az álom most szebb: óh jöjj hát álom, hozd vissza mosolygó, gondtalan gyermekségem virágos emlékét, óh jöjj, húzd most szememre boldog emlékeim fátyolét, simítsd meg lázas homlokom, varázsló kezeddel. Istenem, mily jó is, kinek, gyermek éveiről szép, áhitatos álmai vannak.
/
