Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Gútay Alajos: Tavasz elé küldöm a lelkem (vers)
GÚTAY ALAJOS: TAVASZ ELÉ KÜLDÖM A LELKEM Ma, tavasz küszöbén zeng bennem az öröm, Lelkemről leolvadt a lusta tespedtség, S boldog kacajt küldök a végtelen Kék ég firmamentumán Ragyogó tavaszi nap felé. Az uccán maszatos gyerekek métáznak már, Kapuk előtt friss menyecskék mutatják be Istennek, napnak a csókból, könnyekből Született új emberpalántát. Ma a fekete föld is fényes, csillogó, Porszemei ragyognak, A nap pajkos kibukkanásán. Tavasz jön! Süt a nap, dús kincsekkel rakott, Illattól ittasult, áldástól Roskadó ez a nap Ma a szív parázsa is lángra gyúl. Ma a kenyér magva is zöldebb A párolgó földeken. Ma oly szép az élet és jó ha van kenyér Ma én is jó vagyok, boldlog vagyok És lelkemmel beszélek, Küldöm őt rohanva szállva Az új tavasz elé, hogy elsőnek Kérdezze, tudja meg a titkot: a többi Százezer testvér gondjait temetni Vájjon ő jött-e, ő? Új tavasz jő!
