Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Magyar Kató: Az igazság szája

zését is. Hideg, tisztafejű jogállam volt a római birodalom s talán éppen ezért tudta, hogy népének szimbólumokra, mitihikus megnyilatkozásokra van szüksége. A nép naiv, — hisz az istenek igazságszolgáltatásában, földöntúli erejében. A szkeptikus, fölvilágosult vezetők tehát a Justizmordokat is megfelelő, elfogadható formában hajtották végre. Kitették a nép elé a vasfogú „Igazság száját" s az esküre elővezetett ember csuklóig belédugta a kezét. Ha igazat szólt, akkor sértetlenül maradt, ha hazugságával megbántotta Justitiát, a vasfogak nyomorékká morzsolták. A gépezet valószínűleg pontosan működött s nem várta be az istenek haragját. Elég volt a bírák diszkrét szempillantása — s az alkalmatlan ember megbélyegzetten került ki a próbatételből. A nép felkorbácsolt igazságérzete aztán elvégezte a többit.

A gépezet azóta elromlott... Az „Igazság szája" foghíjasán mered az elfajzott utókorra. Ő sem veszi többé komolyan a feladatát. Tudja, hogy kiment a divatból. Más idők, más eszközök... Fogatlan oroszlán lett.

...Ha valaki arra jár és a tradíció kedvéért esküvel akarná bizonyítani állítását, — ma már nyugodtan beledughatja karját az „Igazság szájá"Jba. Mikor ott jártam, láttam, hogy egy gazdag, nős politikus bátran turkált benne. Sértetlenül, hanyag eleganciával húzta ki kezét az „Igazság szájáéból.