Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Szíjj Ferenc: Az ötödik gyermek
SZÍJJ FERENC: AZ ÖTÖDIK GYERMEK Nemes ásva! Jókay József hites ügyvéd, nemes Komárom vármegye tiszti vicefiskusa kilépett Fazekas János uram portájáról, melyet immár nyolc esztendeje bérel, a Vármegye utcára és gyors lépésekkel megindult a megyeháza felé. De nem ment egészen a megyeházáig, hanem a Szt.Háromság klastrommal szemben levő utcába tért be. Innét egy szűk közön áthaladva és a Rácz utcát keresztezve a Rév utcába jutott, mely már a Dunáihoz vezet. Szép májusii délután volt, kis szellő nyargalt végig a Dunaparton, de Jókay uram nem igen törődött vele s a rozzant, lábas tahidon áthaladva, nekivágott a szigetbe vezető útnak. Meg kellett már néznie a két szigeti kertjét, oda igyekezett. Néhány napja, hogy az árvíz lement, hátha meg lehetne száraz lábbal járni a kerteket? A víznek nyoma sincs már, a föld is eléggé felszáradt a májusi nap sugaraitól, hanem azért a kertek bizony elég szomorú látványt nyújtanak. Minden teli van iszappal, amit a Duna lefutó vize bőven rakott le. A szépen fejlődő almafák, ringlottálk törzsét egészen a koronáig fehérre föstötte az iszap, a ribiszke és egres bokrok meg alig hogy kilátszanak belőle. Az élősövénykerítés mellett szinte halmokba gyűlt a sok szemét, galy és nád török, sásból, moszatból és iszapból összekevert hordalék. Körülbelül egyforma volt mind a két kertnek a képe, de az alsó kert, mely a főút mellett, az első keresztét közelében volt, mégis többet szenvedett, mint a felső. Az alsó volt a díszesebb, azért ezen jobban meglátszott a pusztítás. A léckerítés kidőlt egy darabon, a pázsitot egészen elfödte az iszap, a középső út két
