Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
— hát mi? Ez sem rablás? Hát mi a rablás? — elvitték, ellopták a kenyereket, de ez még nem rablás. — de rablás és rablás és rablás! — hát legyen az, csak ne csináljon olyan nagy zajt. Az öreg pék csak jajgatott, de az emberek egyáltalában nem sajnálták öt. Mikor megtudták, hogy csak a kenyereket vitték el, még rátámadtak és ilyen kifakadások hallatszottak: — mi az a tíz-tizenkét kenyér magának? — a lányának 300 ezer korona hozományt adott, mi az a tíz kenyér magának? — sose sütötte meg a vakarcsot sem ingyen, most megbüntette magát a sors. — a majori napszámosoknak nem adott volna egy karaj kenyeret, hát most egyszerre tízet vittek el magától. Lássa, ez a maga sorsa. — Az emberek lassan elszállingóztak az öreg pék udvaráról. Joákim összejárta a bolthelyiséget, mert az ajtók nyitva voltak. A lisztes padlót sáros csizmák egészen beföldezték. A kenyerespolc üresen állt, fiókdeszkái legörbülve álltak és üresen bámultak bele a levegőbe. Hallotta, amint az asszonyok mellette mindenfélét összebeszélnek, de ő csak a tíz kenyérre gondolt. Meg is kérdezte az egyik asszonytól: — árpakenyerek voltak? — hova gondolsz? Itt, ennél árpakenyér? Hátha ezer évig tartott volna a háború, itt akkor is búzakenyerek lettek volna. Joákim előtt megjelent egy kerek, pirosrasült buzakenyér, amilyet ő már régen nem evett. Náluk csak árpakenyér volt, amelyhez nem is kellett kés, mert magától széjjel töredezett. Ha tízóraira kenyeret vitt, külön papírba kellett tenni, mert ha csak úgy hagyta zsebében, akkor morzsalékká lett a feketeszemű árpakenyér. — és kik lehettek? — isten tudja. Csakis nagyon nyomorult emberek tehették, akiknek betevőjük sem volt — mondta neki egy aszszony. Karján kisgyereket tartott, kinek orrát gyakran megtörülte. — idevalósiak lehettek? — hát hová? Itt nincsenek szegények? Innét sem kell a szomszédba menni, hogy szegényt lássunk. — emberek? Vagy asszonyok voltak? — mind a ketten. Az asszony még rosszabb. — meg fogják őket büntetni? — még csak az kéne! Ki fogja őket bejelenteni? Kik voltak? Ki tudja?
