Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
— szorítsd meg jobban a srótoló srófját, hogy apróbbat őröljön — mondta neki anyja, így nagyon sok benne a supka. — így is nehéz hajtani— mondta Joákim. Mikor már elfáradt, felvitte a könyvet, elolvasott belőle két-három verset és mikor a darálót hajtotta, magában a verset ismételte. Minden eszébe jutott. Egy pillanatra az arató asszony is. eszébe ötlött. Aztán meg az őszi iskola is elé került. Estefelé fáradtan jött le a padlásról. A cserepek alatt izzadt a a teste, a sok kerékhajtástól elfáradt a keze. Mielőtt a napok hűvösebbek lettek volna, még egy dolog történt a faluban. Joákimot éppen készülődése közben lepte meg és gyerekleikére ez is kegyetlenül rávert. Egyik reggel az uccán hangos kiáltozással futottak az emberek a falu vége felé. Mindenki azt hitte, hogy tűz van. — hol a tűz, hol a tűz? — kérdezték ijedten az emberek a kapuszobrok mögül. — sehol sincs tűz — mondták a gyerekek. — mi történt? Miért szaladnak az emberek? — kirabolták a péket. Joákim is velük szaladt. A falu szélén lakott az öreg pék, aki már 96. évében volt. Boltajtaja le volt füttyenve, üzletében a padlók fel voltak kunkorodva. Egyetlen kenyérállvány volt az egész berendezés. Akár táncolni lehetett volna az üzletben. Az udvar emberekkel volt tele, akik hangosan beszéltek, az asszonyok élesen közbekiáltoztak. Joákim is odaért, figyelt, hallgatott, hogy mi történt itt az este. Az üzlet mögötti konyhában az öreg pék felesége sír— dogált. Maga az ember a fal alatt ült és a kérdésekre nem felelt. Nemsokára megjött a bíró, akit két elöljáró kisért és megkérdezte az öreg péktől, hogyhát mi történt, hogy az egész falu így összefutott? — kiraboltak. — kicsoda? Mikor? Hogyan? — az éjjel, illetve az este. Három ember bejött és azt mondták, hogy nyissam ki az üzletajtót. Azt kérdeztem, hogy minek? Erre azt felelték, hogy éhesek, kenyeret akarnak. Kinyitottam az üzletet, bementek és az összes kenyeret leszedték a polcokról, zsákokba rakták és elmentek. Én meg kiabáltam, kértem a pénzt, fellármáztam a szomszédokat, de senki sem akarta őket megfogni. Jajj, kiraboltak, kiraboltak! — ez még nem is rablás — mondta a bíró az öreg péknek.
