Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Tersánszky J. Jenő: A mintaalkalmazott

— Alkalmat

adnék még magának két heti próbaidőre, ha tudnám, hogy érdemes! Természetesen akkor, ha redukálja igényeit, ilyen munka mellett.

Itt Sármány úr megálil. És vár egy kicsit: mit szól a médium? És vagy megegyezik vele redukált igényű újabb próbaidőre, ha a médium 'könyörög. Vagy kurtán szól:

— E|

van tehát bocsátva, kiasszony! A fizetését fölveszi. De természetesen előbb utplsó tollhegyig átadja az irodát.

*

Erre vártam! Csakhogy ehelyett egyszerre Jucika harsány és erélyes hangját hallottam:

— Nézze,

Sármány úr! Én ezt előre tudtam, hogy maga ürügyet fog keresni velem erre a komiszkodásra. Hiszen már mindenik ismeri magát kicsoda!... Magánál csak olyanok húzzák ki próbaidőn túl, akik aztán egyenesen a Dunának mennek! Adja ki a járandóságomat és nincs több szavunk, kérem, egymással!

Hát erre üvöltött oda engemet Sármány úr a Jucika íegázolására, a következő szavakkal:

— Tanút

akar rá, kisasszony, hogyan maradnak meg nálam igenis emberek, akik rendesek a kötelességük végzésében? Tessék! Itt a doktor úr! Nyolc éve van a cégnél. Mert mintaalkalmazott. Érti! Mintaalkalmazott! Nekem pedig az kell!

Undorító helyzet!

Jucika szegény fülig vörösödik előttem. Eleven érv vagyok arra nézve, hogy Sármány úr valóban megbecsüli a mintaalkalmazottat.

Jucika (szegény hebeg. Sármány úr pedig diadalmasan folytatja:

— Hányszor emeltem magának fizetést, doktor úr? Nos?

— Négy ízben! — felelnem muszáj.

— Négyszer nyolc év alatt! Hallja ezt, kisasszony? De a doktor úr ismétlem, mintaalkalmazott. És vele