Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Az előszoba küszöbén
— Halt! — ordított isimét. — Jelenteni szabályosan. A két fiú tréfának vette ezt, összecsapták a bokájukat s mindenfélét beszéltek. Végre, nagynehezen, sikerült valami jelentésfélét elhadarniok. — Otromba beszéd! — rivallt rájuk a főhadnagy, — álljanak félre. Visszafordult a négyes szakaszhoz. — Szóval, a maguk őrhelyén baj volt, maguk azt elhagyták, a disznótolvajokat más őrség zavarta el, fegyelemsértést követtek el tehát. Ezért a fronton főbelövés jár. Éreztük, hogy nem tréfál. Hátunkon izzadságcsöppek botorkáltak lefelé. Tovább rendelkezett: — Maguk ketten s maguk négyen velem jönnek. Maguk négyen, — mutatott a mi csoportunkra, — itt maradnak, őrzik ezt a négyet, amíg mi vissza nem jövünk. Szuronyt fel! Közrefogni és el nem engedni! S míg revolverét igazgatta, így fejezte be: — Ha ezek megszöknek, belövöm a fejüket! Nem értettük, de nem mertünk szóbani semmit, idegenül, csodálkozva néztünk rá. Inkább zavartnak tűnt, mint félelmetesnek. Kihúzta a revolverét. — Utánam! — kiáltotta s elrohantak. öt perc múlva lövöldözés, harsány vezényszó hangjai szálldostak a kietlen uccákon. A főhadnagy újból a harctéren érezte magát. Mi ott állottunk egymással szemben, nyolcán. A hivatalos hatalom ellenséggé tett bennünket, jóbarátokat. Egyideig tanácstalanul állottunk, felszedtük meleg ruhadarabjainkat, dideregve öltözködtünk. A másik négy, a rendetlen és büntetendő csoport egyideig ott állt a lépcső alsó fokánál, míg vezetőjük, a jó tornász nem legyintett: — A főhadnagy bolond! — mondta s indult befelé. A mi vezetőnk rászólt:
