Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Az előszoba küszöbén
— Pista maradjatok! Pista elképpedve fordult hátra. Puskájával a lépcsőre csapott. — Te is bolond vagy? Csak nem akarsz itt komolyan őrizni bennünket? — Parancs parancs! A főhadnagy visszajön és sorra lelő bennünket. — Fázunk! — Nagyon kérlek, maradj itt!! Maradjatok, fiúk... — És ha nem maradunk? Belénklőttök? — és már kapta is le a fegyverét. A többieket is elfogva az idők harcos hangulata. Egyikünk a levegőbe döfte a szuronyát Úgy látszott, hogy egyik pillanatról a másikra ellenségek leszünk, mert a harciasság és a düh már a levegőben úszkált, mint valami hipnotikus erő s minduntalan lecsapódó alkalmat keresett magának. A mi vezetőnk szelidebb volt. — Fenét puskázunk. Csak maradjatok itt, az Istenért, ne csináljatok még nagyobb kravált! Feldobtuk puskáinkat a vallónkra s vártunk. A másik vezető vállat vont. — Nem bánom, — mondta, — várjunk. Ók is kiváncsiak voltak, mi lehet a sorsuk reggel nyolcig, amikor iskolába kell mennünk s folytatni kel! Tacitust és a gömbháromszögtant. Kiálltunk a kaipúaljba s hallgattuk az elhaló lármát. A Város kert felöl még két lövés dördült el. Az egyik fiú izgatottan kapkodta a fegyverét. — Lőjjünk mi is! Csak egyet, egyetlenegyet! Elkapták a kezét. Ne bomolj! De mindnyájan úgy éreztük, hogy harci tett csillapíthatná le lázas kedvünket s azokat irigyeltük, akik most ott futkároznak a havas mezőkön. Nagyhamar dobogás, csörgés közeledett a piac felöl. A mellékuccáiból fegyveres őr bukkant elő, majd
