Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Az előszoba küszöbén
A négy fiú megtorpant. — Mik maguk? — Polgárőrök! — válaszolta kedélyesen az osztály legjobb tornásza. — Honnan jönnék? — Az állomásról. Melegedni voltunk a baktenházban. — Hová mennek? — Aludni, kártyázni, ahogy jön. Hideg van nagyon. A főhadnagy közel ment, egyenesen a szószóló orra alá. — így kell «felelni? Az elsápadt. önkéntelenül is vigyázziba vágta magát. — Fuj! A puskája hogyan lóg a nyakában? — Kéremszépen ... — Ne feleseljen! Nyaka kidagadt a főhadnagynak, rettentően ordított, csizmáját rövid pálcával verte dühében. — Honnan jöttek? Melegedni voltak? Melyik a maguk uccája? — A Városkert környéke... — És onnan mentek az állomásra? Ki engedte meg, hogy melegedjenek? No, majd ibefütök én maguknak! A város széléről most puskalövés hangja hallatszott. Elhalkult a pukkanás, nemsokára két fegyveres fiú rohant a parancsnokságra. Loholtak a kapun befelé, megálltak előttünk, lihegtek, szemük boldogan csillogott s fontoskodóan ízzott a diákos izgalomtól. — Haj-haj! — kiáltották vidáman, — gyertek fiúk, a Városkertnél baj van. A leszerelt tamásfalusiak disznót akarnak lopni a gyárból, mi feléjük lőttünk. Gyertek, szalajtsuk meg őket! Azzal szaladtak volna vissza. A főhadnagy felállott a lépcsőre.
