Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Az előszoba küszöbén
Ott álltunk a hideg hajnalban s magunk is ijedve néztük a főhadnagy ugrándozását a Miannliaher körül. A homályos lépcsőház sárikéról egy szomorúságom petróleumlámpa szórt vékony fényt felénk, a főhadnagy feltört bekecsének prémjén finom jégcsapok virágzottak. Auer, az ügyetlen puskás elpirult s dühösen szorította össze a fogát, amíg végzett a háromszoros gyakorlattal. — Most pedig az egész szakasz! — rendelkezett a tiszt. Kínlódva mozogtunk az anyáinktól ránkerőszakolt meleg kabátok, sálok, kesztyűk alatt. — Levetni! — vezényelt a főhadnagy mindig dühösebben, — levetni a meleg ruhákat! Ijedten raktuk a lépcsőkre minden holminkat. Frissen ugráltunk a hideg, metsző, januári szélben. — Sorakozz! Fegyvert súlyba! Most németül kezdett vezényelni!, de ez már nem vezetett kellő eredményre, összevissza csináltuk a gyakorlatokat. — Barmok! — toporzékolt a főhadnagy, — hülyék! Valamelyik a sorból kiszólt: — Kérem, mi ezt nem tudjuk! A tiszt elsápadt: — Ne tessék a sortból kibőgni! Tessék jelentkezni annak, aki papolni akar. Mindnyájan dermedten állottunk szomorú vigyázzban. Az ucca felől topogás, jóízű beszélgetés. Négytagú szakasz kanyarodott be félrevetett puskákkal, dúdolva. Csodálkozva néztek ránk, aztán sapkájukat megemelve, illedelmesen köszöntek a főhadnagynak. Mentek a lépcső felé. A főhadnagy egy pillanatig nyitvafelejtette a száját. Aztán összeszedte magát: — Ha-alt! — ordított rettentően. A lámpa rögtön lobogni kezdett.
