Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Az előszoba küszöbén

Ijedt topogással rohantunk a puskákért. A szélestetejű kapubejárat alatt tömlködtük golyóval a puskát. Álmosak és gyakorlatlanok voltunk, kezeink fáztak. Egymással szemben állott fel négy-négy fiú s összevissza dobálta puskáját. Egyik závár felmondta a szolgálatot, a puska gazdája keservesen rázta a rugókat. Puskája szuronya megcsiklandozta átellenese hasát. Nagyapja bekecse volt a szemben lévőn, ez fogta fei az ügyetlen mozdulatot.

— A

mindenüket maguknak, mit csinálnak? — ugrott nekünk a sötétből egy kakastollas főhadnagy.

Kikapta a puskát a cimbora kezéből.

— Hasba

akarja puffantam a barátját? Mindiakét szakasz hátra arc! Fegyvert vállra! Gyakorlatok a puskával, kész!...

Szabályosan megcsináltuk. Jólesett a mozgás.

— Fegyvert

tölts! Egy-kettő! Barom társaság! Egymás hasát szurkálják! Gimnázisták. Fuj!

A főhadnagy már három hete itthon lógott, hiányzott neki a szabad harcos forró levegője, a káromkodás és a parancsolá's. Alkalmakra lesett, hogy újra átélhesse parancsnoki mivoltát. Kis szabálytalanságokra csapott rá, rendelkezett és kiabált, éppen, hogy nem verekedett. Kirobbant belőle a harctéri főhadnagyság. Most is toporzékolt, szinte örömmel és vidáman tette.

— Adja

ide azt a fegyvert!

Mert az egyik puska még mindig döglötten csörgött a tulajdonos kezében. A fegyver átkerült a főhadnagy kezébe.

— A

csillagát a dolgának! Hat töltényt akar maga betölteni?

Szuszogott a töltényeikkel, valami hibája volt a fegyvernek. Csörömpölve hullottak ki belőle a golyók.

— Na, maga díszkatona! — adta vissza a Mannlichert végre. — Most már töltsön be. Háromszor egymásután.