Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Kelembéri Sándor: A korszerű kisebbségi ideológia alapgondolata
lyes oldalai is a nemzeti sorsközösség, a nemzet életének szolgálata szempontjából. És ha sikerül összeegyeztetnem a helyes tételeket, nem lesz-e hasonlatos a munkám ahhoz a pompás csokorhoz, melyet a rét különböző színű virágaiból kötöttem? A védelmi munka, a védelmi hadállások kiépítése szempontjából mindenkire szükség van, aki a kisebbségi nemzettest fiának vallja magát. Mert ha ütnek engem, nem azért ütnek, mert ilyen, (vagy olyan a világnézetem, hanem azért, mert: magyar vagyok. És ha ütnek, hát védekeznem kell; de ha szükséges: vissza is kell ütnöm tízszer, százszor, ezerszer, ameddig az erőm bírja. Ha egy magyar testvérünket a nyugati végeken éri ütés, akkor annak az ütésnek keleten is éppen úgy kell fájnia. Ez a sorsközösség! A korszerű kisebbségi ideológiának a mi helyzetünkben nem lehet más alapgondolata, csak a sorsközösség. És itt kapcsolódik bele ebbe az ideológiai elgondolásba a Makkay püspök által meghirdetett „magunk revíziója" is. A sorsközösségen alapuló kisebbségi ideológia sok vonatkozásiban át kell, hogy formálja a leikéket és ezzel a változással sok régi, emberi hibánkat kell levetnünk. Az első parancs: olyan szorosan kell állnunk egymás mellett, kisebbségi magyaroknak, ahogy a karámibel'i juhok fonódnak össze a nyári viharok, az égzengés, a villámcsapkodás óráiban. Felettünk is dühösen zeng az ég, villámok hasítják a levegőt jobbra (balra, miért legyünk hát oktalanabbak az oktalan állatoknál? Vallom: a fanatikusok, a megszállottak lebírhatatlan hitével hiszem és hirdetem, hogy nincsen más utunk, esek: a sorsiközösségi Apostolokra, prédikátorokra volna ma ismét szükségünk, akik úton-útfélen beleordítsák a magyar fülekbe ezt a szót és mindazt, amit a sorsközösség parancsa előír. És ha a kisebbségi nemzettest minden fia megérti és parancsként vési a leikébe ezt a gondolatot, akkor: nem féltem a kisebbségi magyarság jövőjét.
