Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Az előszoba küszöbén
SZOMBATHY VIKTOR: AZ ELŐSZOBA KÜSZÖBÉN Ott feküdtünk a szalmazsákokon, sorban, téli gúnyában, unottan, fa gyámkodva. A helybeli kaszinó kiürített ■helyisége volt a tanyánk. A nagyteremben egész éjjel sakkoztak, kártyáztak a háborúból hazatért fiatal katonatisztek, vidámak voltak és hangosak, idehaza most hősi babérokra vágytak s hetek óta azt mesélték, ki hogyan jutott haza az olasz hegyekből vagy Odesszából. Akiknek pénzük volt, azok rossz, gazos teát iddogáltak, mellettük piszkos csészék és tojástól sárga kanalak hevertek a lócán. A város ijedt éjjeleire, forradalmas éjszakáira mi vigyáztunk, tizenhatévesek, akiket az iskola padjaiból polgárőröknek szólított ki az idő. öreg népfelkelők baktattak velünk éjjelenként, soha harcteret nem láttak ezek a kedélyes, tekintélyben fürdő öregek, de most ők uralkodtak a dombok alatt óvatosan megbújt kis városon, akadtak frontról megtért harcosok is, általában pedig mégis fiatal, kalandosvérű gimnazisták védték a várost, négyesével, kétórás felváltással. Nagyképű katonásdi volt ez, némelyeknek megnyugtató utóhang, másoknak izgalmas előjáték. A valódi katonák kártyáztak. Mi, a kétórás őrségjárás közeiben számtanpéldán kínlódtunk s a másnapi latin fordítást böngésztük álmos fejjel. Vadonatúj Mannlicherek kerültek elő, csattogtattuk a závárzatot, szuronyt zsíroztunk: hogyha szúrni kell éjjeli csendzavarót, hát szúrjunk rajta egyet simáin és nesztelenül... Naponta valódi hadgyakorlatokat rendeztünk a türelmes öreg gimnázium udvarán s Balog káplár úr, egy hazatért, recsegőhangú, vén fiákeres kocsis tanítgatta a harci fogásokat.