Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Színház, film - Budapesti bemutatók. Cirkusz
művészeket színes „álarc" és csillogó „jelmez" nélkül. Látjuk a félelmetes, „erőművész" apró gyávaságait, jellemtelenségeit. A vigyorgóképü „bohócok" meztelen savanyúságát. A többször „férjezett" nyugállományú „táncművésznő" komisz anyátlan-anyaságát. És Kristóf „igazgató úr" puffogó művészeti jelszavainak hamisságát. Érdemes volt-e feláldozni az egyetlen igazat, Katicát ezért a társaságért. Ezekért, akikben amugyis csak Kristóf úr áltekintélye és álbölcsessége tartotta a lelket. Zuckmayer többször vádat emel a világ ellen, hogy nem tanúsít elég megértést a művészet iránt. Nyugodtan felmenthetjük a világot e vád alól, mert inkább a művészetből hiányzik a megértés és kímélet a világgal szemben. Amilyen bizonytalan a darab mondanivalójában, olyan bizonytalan az előadás a kifejezésben. De mint a darabnak, az előadásnak is megvannak a maga érdemei. Az előadás meglepően jól indul. Makláry (a főbohóc) néhány tökéletes mozdulatát, Hjgy ahogy csinálja, márványba lehetne önteni. Néhány .hangja, néhány szaggatott düinnyögése pedig az elérhető határt jelenti. Később nagyon esik a darab, a szerep is és vele a színész is. T. Halmy Margit, a darabban csak a negyedik felvonásban jön, de méltatásban az első jelenetben, ö a darab tulajdonképpeni hősnője. Ö egy vékony kis öreg parasztaszszony, egyedül veri meg az egész cirkusz-művész-világot. Ez a kis öreg parasztasszony, aki fiában hat unokát hagyott a világra, akikből majd kitelik; paraszt, orvos, suszter és művész is. Olyan ez a kisdarab öregasszony, mint egy óriás parasztanya-szobor. T. Halmy Margitban, ebben a sokáig mellőzött művésznőben teljes épségben van jelen az alkotó művészet. Nála a szerep nem ott kezdődik és végződik, ahol az iró megírta, hanem a színjátszás ősidejéből folyik és végtelen jövőjébe megy. Jávor Pál mintha azt akarta volna igazolni, hogy a színpadon milyen messze tud esni alma a fájától. Ezt a hatgyermektől — erős, kemény és mégis melegszívű fiatalembert, gavallér földesurat — játszó vígszínházi amorózónak játszotta. Dayka Margit (Kristóf Katica), kedves, könnyű szélkisasszony, a cirkusz lánya. Kár, hogy végig nem érti meg, hogy mi minden nyugszik az ő vállain. Sugár Károly (a végrehajtó) háromszor jön színre, de mindig magával hozza a „művészetrajongó" kispolgári világot. Rajnay Gáborral (az igazgató) sokat nyer a rossz szerep. M a t á n y Antal egy részeges tetováló szerepében beérkezik az élcsoporthoz. A rendezés sokmindent benthagyott a színészekben. Ezenkívül még az öltöztetés