Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Színház, film - Budapesti bemutatók. Cirkusz
vészét — zsákutcájából az élet, a jövő felé menekül. Talán nem is véletlen, hogy a föld felé veszi útját. A cirkusztól végképp elidegenedett, földből élő és földnek szolgáló, kivül-belül egészséges-fajta-férfihez érkezik. Női ösztönével érzi, hogy élete így nemcsak értelmet, de folytatást isjnyerhet. _ A művészi elhivatás, amit az iró Kristóf Katicában is ki akar mutatni, valójában létezik is, csak ma szinte talajtalan. A talaj, amibe a művészetnek bele kellene szívódnia, amiből kihajthatna, kivirágozhatna, ma nagyrészt a nem-elhivatottak által megszállt terület. Ezek, nedvét elszívták, kiszárították és terméketlenné tették. Az ilyenformán halálra silanyított művészetből való menekülés természetes és egészséges ösztönre vall. A darab érdeme, hogy világosan mutatja; mennyi erő kell ahhoz, hogy a mai művészet egészségtelenül ködös levegőjéből kikerülhessünk oda, ahol még tisztább a napfény, ahol érik az élet, ahol mindinkább szélesedik, erősödik az örök művészet alapja. Sok tisztaság, sok küzdés és hit kell ehhez a harchoz, — de megéri. Kristóf Katicában hit is van, erő is és Zuckmayer mégsem engedi, hogy boldoguljon. Valószínűen azért mert ez nem volna illdomos dolog a mai művészi rend és felfogással szemben. Itt bukik meg író és darab. Kristóf Katicát semmi módon nem lehetne már visszakényszeríteni az „öröklött" művészetbe, a múlt, születés, nevelés, művészethagyomány kegyes hazugságaival, — csak erőszakkal. írói erőszakkal. Zuckmayer látja, hogy Kristóf Katica már szinte kilendült a darabból. Megoldás kell. A világos, egyszerű megoldás kézenfekvő: Katicát ki kell engedni az örökölt művészetből a jövőbe és induljon el a cirkusz nélküle, a művész-mesteremberek mindinkább lejtősebbé váló útjára. De nem. Az Írónak kell a komplikáció. És mi lenne a művész-mesteremberekkel? Inkább feláldozza Katica apját. Szegény Kristóf cirkuszigazgató úrnak rövid két perc alatt, holdfény és tücsökmuzsika mellett át kell szenderednia a másvilágra. Mielőtt még megtudná, hogy a cirkuszművészetnek befellegzett. Innen már rohamosan megyünk a megszokott jóvég felé. Kitűnik, hogy Katica nemcsak a cirkuszművészetből ábrándult ki, de becsületes ember is. összeszedi a szélnek készülő bukott csapatot és elindul velük más faluk, más városok, — jobban mondva a kenyér felé. Elindul a cirkuszművészettel, amire ma már a gyermekek sem kiváncsiak, annyira nem, hogy lukakat sem vágnak a ponyvájába. Érdeme a darabnak, hogy beláthatunk a cirkusz belsejébe. Pongyolán látjuk itt a