Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Marék Antal irodalmi szemléje. Három költő három verseskönyve

MARÉK ANTAL IRODALMI SZEMLÉJE.

HÁROM KÖLTŐ HÁROM VERSESKÖNYVE.

Ifj. Bolyky János: KÖLTŐ ÉS NÉPE.

Itt ott bölcselkedő, egyszerű, látó, lángoló lélek a Bolyky Jánosé. A múlt század nagy lírai lobogásából sarjadt költészete s bár annak játszi könnyedségét sehol fel nem találjuk, az egyszerű szavak koppanásából mégis ismerős lélek néz vissza ránk. Ifj. Bolyky János a népből jött s onnan szemléli a mai furcsa s zavaros életet. Teszi ezt anélkül, (hogy a dolgok értelme s megoldása felé egyetlen lépéssel is közeledne. Háta mögött ványadnak az arcok, pusztulnak az egyéven inneni gyerekek, munkanélküliek tétlenkednek, akiket költészetének szent ihletében holt csillagoknak lát, hajléktalanok, akiket „bemérő mérnök oszloppá faragna", hontalanok, akiknek kocogását hallja maga mögött. Már meg sem lep, hogy e gyászos sorban a kenyértelenek is meneteinek, a kenyér kirekesztettjei, ahogyan a költő mondja. De odébb felhangzik az erdei dal, de itt sem szabadul el a keskeny sorokba fojtott lírája. Itt is a mai élet arcát kutatja s úgy érkezik az ősi tölgyek unokáihoz, akiket vihar ki nem téphet. Ezt a borongó lírát nem oldja fel a tavaszi táj sem, az Ének a tavaszhoz c. verse is ilyen komoran indul:

Tájam borongós, télies.

kies világom zord magányos ...

Gerinces egyéniségét Isten keze tartja, gyakran felnéz az Ür arcára s ott keres vigasztalást.

önmagában kiegyensúlyozott lélek költészete ifj. Bolyky Jánosé s mert nyitott szemekkel nézett az életben körül, költészete mai s mert részvevő lélek