Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Marék Antal irodalmi szemléje. Három költő három verseskönyve

érződik a sorok mögül költészete egyszerűsége mellett is mélységesen emberi s így örök.

Csuka Zoltán: ÉLETÍV.

Csuka Zoltán ízig vérig kisebbségi költő. A Vajdasági líra vele és Fekete Lajossal érkezett el az anyaország megbecsüléséihez. Csuka Zoltán költészetében a külső világ szemlélete s a lélek belső vívódása ölelkezett szerencsésen össze. Az élet eseményei felszántják lelke ugarát s ami ott a vetés után kikéi, az már a mesék s szépségek nedveit szívták magukba. Ez a frissen áramló líra egyetlen sorában sem fakul el, mindenütt színek, mindenütt magasság és mélység, mindenütt a mai ember látásának rémülete bujkál. Bár költészetét a bánat sem sötétíti el s ezzel a versíró művész előtérbe, fölénybe jut a verejtékesarcú költővel szemben, mégis a szép szavak mögött ott kell éreznünk a szenvedő, a világgal együtt gyötrődő embert.

Szívünk s agyunk kincseit szétdobáljuk, mag vagyunk, amely sziklára esett, élet és tavasz elsikkasztottjai, koldus és kivert harmincévesek.

A harmincéves költő gazdag lírája egykor történelmi dokumentummá válik. Ami panasz a mai fiatalok ajkán kél, az vádirat a mai kor berendezkedése ellen. Nem járunk messze attól, hogy a kor ott áll előttünk csupaszra vetkőzötten, szép szavak csillogó fátyoléval letakartan, a költő szép szavai mögött átsötétlenek a sebek, átüt a veríték s áthallatszik a tüdő zilálása. A költő a szép szavak mestere marad mindörökké, ez nem vitás többé. A tartalom azonban véresen őszinte s fájdalmasan elszomorító.

Ez adja meg, ez az őszinteség Csuka Zoltán lírájának első és halhatatlan jellemvonását. Ami ezen túl van, Csuka szerelmi lírája, az már á lmodé s, az már