Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Egri Viktor: A topázköves gyűrű

lensége, — hajtogatta vendégei előtt, de a vendége­ket nem érdekelte az eset. Az orvosa is hamar napirendre tért öngyilkossága felett. Bogaras ember volt. Az életiben gyakran tör­ténnek meglepő furcsaságok. Fábry Lajos is elélhetett volna még vagy tíz esztendőt csöndes békében, gyüjt­­hette volna tovább a pénzét, zsugorgathatott és zsém­­belhetett volna tovább a reménykedő Kudláknéval. A gyűrűről nem tudott az orvos és senki emberfia. Az öregúr magával vitte a titkát a sírba. De a topázgyűrű megmaradt, a szerencse jele lett Bálintéknál. Irma hamarosan felépült a gyerekágyból és a gyűrű csodálatos fénnyel szikrázott megsáppadt kezén. Szerencsét hozott, tagadhatatlan volt. Bálinték mindig ráemlékeztek arra a napra, amikor házukba került. Akkor kezdődött igazi boldogságuk. Irma gyö­nyörű s egészséges fiút szült, három házat és roppant vagyont örököltek. Az eltűnt topázköves gyűrűről mindannyian, még Bálint is hamar megfeledkezett. Bá­lint különben is határozottan állította, hogy aznap vesztette el az uccán, amikor kétségbeesetten futko­sott a zálogházakban, hogy kevés értéktárgyai árából előteremtse az elsikkasztott összeget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom