Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Egri Viktor: A topázköves gyűrű
A kábult vigyor ott dermedt a szája szegletében és ekkor felnevetett Bálint. — Annyi eszem még maradt, hogy nem nyúlok magához! Nem, egy hajszála sem fog meggörbülni. Elmehet akár ebiben a pillanatban. De ami ezután jön, azért már maga felel. Mindenért, érti!... Ott a levél az asztalon. Megírtam benne mindent. Tudtam, hogy fukar vénember maga és hiába fogok könyörögni. Az édesapám testvére nem akar segíteni rajtam. A milliomos, haihaiha ... Zabálja meg a kincseit, fúljon bele a gazdagságába!... És most menjen! Ajtót mutatott a revolverrel a kezében. Az öregúr tántorogva felállt. — Te gyilkos! — hörögte. — Engem ezzel a színészkedéssel nem versz le a lábamról. Csinálj, amiit akarsz. Akaszd fel magad! Az ajtóhoz botorkált. Egyszerre olyan különös csend lett a szobában, hogy a lélekzetét meghallotta és a szomszéd szobából az asszony ájult zokogását. Ha most Bálint megöli az ‘asszonyt 'is? Úristen, ha kiírtja az egész családját és a levél elkerül a rendőrségre és ott a neve a levélben! Benne van, Fábry Lajos háztulajdonos, villája van Budán és veszni hagyta a családot. A keze a kilincsen volt, de már visszahajolt. — Az Istenét, mit csinálsz? Mire kell a pénz?... Nem voltál soha lump, nem kártyázol, szereted az asszonyt... gyereketek lesz ... Hát mit csináltál... Bizonyára tőzsdéztél! Már valami kéj fogta el, amikor ezt mondta és mikor Bálint némán bólintott, egy kissé megenyhült. — Hát nem megmondtam. Te persze sohase hallgattál rám. Az állást is én szereztem neked a bankban. Mindent tőlem kaptál és most mégis zsugori pénzeszsák vagyok. Szeretnéd késsel elvágni a nyakamat. Én nem tőzdéztem soha. Most idd meg magad a levét! — Állást szerzett nekem? Miféle állást? Azt hiszi,
