Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Uj humanizmus?

ja: „A bolsevizmus alkotja ma a világ leghatalmasabb és legzártabb hatalmi rendszerét: egyszerre Egyház, Állam és Tröszt... A III. Internacionalé a legfiatalabb és legaktivebb valamennyi vallásközösség között. Világot átfogó egyház, megszámlálhatatlan hívővel és prozelitával a világ minden táján, akik készek Lenin isteni küldetésének betöltéséért életüket áldozni. "— Ugyanezt el lehet mondani — faji keretek között — a német nemzeti szocializmusról és Hitlerről is.

Az osztályuralmi és faji etatizmus illetőleg kollektivizmus mai korszakában tehát önkéntelenül felmerül a kérdés: Vájjon — a filozófus és nem a profanum vulgus szemével nézve — ki ma az igazán korszerű és ki az igazán korszerűtlen? Az az igazi „írástudó", aki ma alázatosan vagy lelkesülten beáll „hívőnek” az osztály vagy faji gondolat szektáriusai közé és nem akar a jövőbe látni vagy az, aki a megálmodott jobb jövő kedvéért megvetéssel elfordul a jelentől? — Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyik sem! Az igazi írástudó a bölcselő szemével néz és mindent megért, hogy mindent megbocsáthasson. Ez a bölcseleti vagy históriai nézőpont azonban nem menti fel az alól a kötelesség és hivatás alól, hogy — Sokrates útmutatásához híven — magára ne vállalja a korszerűtlenség vádját a jövő korszerűsége érdekében. Hiszen minden gondolkodónak tisztában kell lenni ephesosi Herakleitos törvényével: panta-rhei, kai chórei — minden folyók, minden örökös folyamatban, örökös fejlődésben van. Minden ember választhat a jelen és jövő között s a filozófus azért választja a jövőt, hogy egyszer a jövőben igaza lehessen, a tömegember azért választja a jelent, hogy zavartalanul éljen vagy haszna legyen belőle. A bölcselő benne él a jelenben, hogy megláthass? és megtudja Ítélni a holnapot s ez teszi őt a többi ember szemében utópistává. Pedig nem az, csak benne lobog a platoni vágy: megismerni a logos és bios határait és háttérbe helyezni a realitásokat az immateriális élet realitásai: az ideák javára. A gondolkodó szemében a jelen az az archimedesi pont, ahonnan gondolataival, felfedezéseivel, meglátásaival az emberiséget tovább tudja mozdítani a haladás és fejlődés irányába. Szegény Nietzsche is nagyon korszerűtlen volt az életében, hogy halálában korszerű lehessen s napjaink gondolkodóinak, utópistáinak és idealistáinak vállukra kell venni ezt a keresztet, ha igényt tartanak arra, hogy egyszer egy még meg sem született nemzedék igazat adjon nekik. Mert ma már a keyserlingi törvény ismét kétségtelenné teszi: új individualista korszak következik, amely revízió alá fogja vonni a jelenlegi kollektív érték és életren-