Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: Szlovenszkói magyar színészet 1936 elején

a legkiáltóbb operetteket, a legnagyobb kasszasikert jelentő vidám darabokat tűzi műsorra, míg a „komolyabb szellemi rész" hétfőre, keddre, vagy egyébb rossz napra marad.

A nyugatszlovensz'kói színház idényét szeptember táján Érsekújváron kezdi: a mindig újonnan összeállított társulat itt kezdi betanulni a darabokat. A játékok Komáromban folytatódnak karácsony után, majd Losoncon köt ki a társulat, — elcsípve a komáromi játékidényből egy hónapot, — hogy onnan aztán Lévára, Dunaszerdahelyre, Párkányba, esetleg Galántára menjen rövidébb időre, míg végül eldől, hogy játszhat-e Pozsonyban hat hétig, avagy ott csak három napja marad? A szlovenszkói magyar színészet ennél fogva némiképpen a hazárdjátékhoz hasonlít. Mindkét fél veszíthet, vagy nyerhet: a közönség s az igazgató is.

így, ebben a mai formájában nem nevezhetjük kultúrális életünk kiteljesedésének: jobb, mint a műkedvelő-színpad, de nem éri el minden tekintetben a komolyan mérhető kőszínházak színvonalát. A hiányoknak azonban, meg kell mondanunk, nem mindig a színházvezetés az oka, hanem a külső körülmények is. A közönség s a különleges szlovenszkói viszonyok.

Mi az oka ennek? — kérdezzük kissé idegesen, készen arra, hogy javítsunk és segítsünk, ahol lehet.

Szlovenszkó magyarságának néhéz pénzügyi viszonyai nem bírják el, hogy drága színtársulatok járják a városokat, hogy díszes külsőségek között a színművészet legkitűnőbb eredményeit tárják a nem is túlmagas ízlésű tömeg elé. A gazdasági helyzet filléresjellegű előadásokra készteti a színházak vezetőségét, ha azt nem akarja, hogy fizetésképtelen legyen még az üzletiév lezárása előtt. A filléres jellegű előadások rendszere viszont nem engedi meg, hogy a színtársulat tagjai csupa elsőrangú erők legyenek s így örökké a megalkuvások határán mozog a játékok színvonala. A közönség olcsó pénzért kitűnően akar szórakozni s