Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: Szlovenszkói magyar színészet 1936 elején

ebben a szándékban aztán a vesztes a nemesveretű színpadi játék lehet csupán.

*

Mi azt szeretnék, ha a „kisebbségi színjátszás" élő valóság, eleven hatóerő lenne. A mi színházaink azonban egyelőre „színházak kisebbségi területen". S ez nagy különbség. A kisebbségi színjátszásnak két feltétele van: kisebbségi szerző és kisebbségi színész. Nálunk mindakettő nagyon hiányzik még. Hol vannak a kisebbségi írók által megírt darabok? S ha előadják őket, vájjon meg van-e az a hitelük, ami egy „pesti szerzőnek" mindenképen kijár, még akkor is, ha a pesti szerző nem áll hivatása magaslatán? A Pozsonytól Husztig elhúzódó területen nem mindig garancia színészetünk mai állása arra, hogy kisebbségi szerzőket százszázalékos sikerrel és megfelelő reklámmal mutasson be. A színtársulat csak Molnár Ferencekkel, Fodor Lászlókkal s más ismert szerzőkkel mer előjönni, mert a közönség „ezt olvasta már a Színházi Életben is, tehát megnézi, van bizalma hozzá". A kisebbségi Katona Józsefeket és Bernihard Shawokat csak nagy, elismert kőszínház avatna népszerű szerzőkké, a közönség egyébként bizalmatlan, nehezen melegszik fel, akár „helyi szerző" a darab írója, akár „sziovenszkói író". (Valljuk be, a sziovenszkói író ugy-.ahogy megerősödött közönség-hitelét iis az segítette elő, hogy „márkás cégek" irányították rájuk a figyelmet.)

S aztán „kisebbségi színész"? Nem fából vaskarika-e csupán? A kisebbségi színészet ma állampolgársági kérdés. Akinek állampolgársága van, az joggal kisebbségi színésznek nevezi magát, még abban az esetben is, ha tehetsége legfeljebb statisztaszerepekre készteti. Helyes intézkedés egyébként, hogy a sziovenszkói illetőségű színészek előnyt élvezzenek a szerződtetéseknél a nem sziovenszkói illetőségűek előtt, de ennek akkor volna meg a tulajdonképpeni értelme, ha a két ország színigárdájának értéke egy